Fülesbagoly

50 éves a rock/metal hat oktávos kaméleonja

2018. január 27. - matesas

Távol áll tőle a rocksztár státusz, a magánélete teljes rejtély, sehol egy drogelvonóról, botrányról szóló hír. Ám ha a színpadra lép, le sem veszed róla a szemed, energiái totál körbevesznek és lecsavarnak a lábadról. Tonnányi karizma: Mike Patton!

mike_nyitokep.jpg

„Workaholic”, azaz munkamániás. Michael Allan Patton, a Faith No More ezerarcú énekese jellemzi így magát, amikor szenvedélybetegségeiről faggatják. És valóban: az embernek az a benyomása, hogy a zenei szakmában eltöltött évtizedek alatt Patton nem hogy lassítana, inkább folyton csak fokozza a tempót.

Fotógaléria:

Mike egy amerikai léptékkel aprónak nevezhető városkában, a Csendes-óceán partján fekvő Eurekában született 1968 január 27-én, Patrick Charles Patton és Carole Anne Jarvela gyermekeként. Eurekában járta ki a középiskolát is, itt ismerkedett meg és kötött örök barátságot Trevor Dunn-nal és Trey Spruance-szel, akikkel aztán 1985-ben megalakította a Mr. Bungle nevű, műfajilag teljesen besorolhatatlan zenekarát. Patton és Dunn ezelőtt egy évvel már egy eurekai tehetségkutatón is bontogatták a szárnyaikat, egy Gemini nevű zenekarral próbáltak szerencsét, és amint az a mellékelt videóból kitűnik, a 16 éves Mike már akkor is karakteres hanggal rendelkezett, igaz: ránézésre meg nem mondanánk, hogy ő szerepel a felvételen. 

Gemini - Flight of Icarus (Iron Maiden feldolgozás) 1984 

A Mr. Bungle kezdetben kazettákra rögzített demófelvételeket, az öttagú formáció vegyítette a metal, a ska, a jazz és a disco műfaji elemeit, agresszív, őrült színpadi megjelenés jellemezte őket, Patton legtöbbször valamilyen maszkban énekelt. Egy kis klubkoncerten 50-60 ember előtt játszottak, amikor Pattonra felfigyelt az akkor épp énekest kereső Faith No More dobosa, Mike „Puffy” Bordin. A legenda szerint a buli után meghívta egy sörre Pattont, aki hamarosan már a San Francisco-i zenekarban szorongatta a Chuck Mosley kirúgásával gazdátlanul maradt mikrofont. Patton és a Mr. Bungle is a Faith No More révén lépett elő az ismeretlenség homályából, hiszen a FNM tagjait nem zavarta, ha Mike a koncerteken a Mr. Bungle-t reklámozó pólókban lépett fel. Olyannyira nem, hogy aztán Patton a Faith No More-nak is világsikert hozó Epic videóklippjében is Bungle-felsőben nyomult, bedobva ezáltal anyazenekarát a köztudatba.

Faith No More - Epic

És ha már Epic... Az már szinte közhelyszámba megy, hogy ez a dal - és persze a teljes The Real Thing lemez - hatalmas hatást gyakorolt nem csak a Faith No More pályafutására, de a metal műfajra is. Új irányt adott, egészen friss áramlatként süvöltött végig a kissé megfáradt közegben, és az azt követő Angel Dust albummal karöltve olyan zenekaroknak adott támpontot a későbbiekben, mint a Korn, a Slipknot, a Deftones, a Papa Roach vagy épp a Limp Bizkit.

Patton jelenléte megreformálta a Faith No More-t, az Angel Dust már jóval inkább magán viselte Mike kézjegyeit, mint a The Real Thing. Ennek végül a jellegzetes, piros szemüveges metal-gitáros, Jim Martin itta meg a levét, aki nem tudott azonosulni az új iránnyal. Nem úgy, mint a többiek. Billy Gould basszusgitáros, Mike Bordin dobos és Roddy Bottum billentyűs azóta is a közös utat járják Pattonnal, és ez az 1998-tól, 2009-ig tartó hosszú szünet ellenére is igaz. A FNM 2015-ben egy fantasztikus visszatérő lemezzel, a Sol Invictus-szal mutatta meg, hogy micsoda talentum lakozik ebben a nem mindennapi együttesben.

Faith No More - Superhero (2015) 

De miért is neveztem a címben kaméleonnak Mike-ot? Az ő életművét botorság volna csupán a Faith No More-hoz kötni, hiszen pont a zenekar 1998-as „nyugállományba vonulása” után teljesedett ki az az alkotószellem, amely alapján ma már univerzális géniuszként tekinthetünk Pattonra. Az emberre, akit a VVN Music a legnagyobb hangszélességgel bíró énekesnek választott a maga hat oktávos hangjával. Az a fantasztikus ebben a fickóban, hogy bármilyen műfajba képes belesimulni adottságaival, jazz-zenekarban, komolyzenében, metalban, hardcore-ban, rapben ugyanúgy megállja a helyét, és miközben valóban magáévá teszi az adott műfaj stílusjegyeit, mégis a saját képére is formálja egyben, teljesen magára irányítva a hallgató figyelmét. Hallgassunk csak bele egy kicsit a következő áriába. Mike Patton - a tenor:

Mike Patton - Il cupo dolore

Nem próbálom meg felsorolni, hány projektben vett részt Patton, a cikk alján lesz majd remek kis infógrafika. A legfrissebb formációja a Dave Lombardoval felálló Dead Cross. A hardcore-punk zenekar a múlt évben adott ki egy 30 perces lemezt, és minden jel arra mutat, hogy idén új anyaggal rukkolnak elő. És ami a legfontosabb: fellépnek a Novarock fesztiválon is, tehát aki élőben akar találkozni a géniusszal, annak június elején Nickelsdorban van a helye.

Személy szerint hétszer láthattam Mike produkcióját élőben, öt Faith No More koncert mellett egyszer a Peeping Tom, egyszer pedig a Zu kíséretében. Mike-ból a színpad hozza elő az igazi vadállatot, előadása leginkább egy performanszhoz hasonlítható, sosem lehet tudni, hogy vajon mit fog csinálni a következő pillanatban. A 97-es szigetes FNM-koncert az abszolút kedvencem, de a 2009-es cipőfűző-lenyeléses attrakciója láttán is tátva maradt a szám. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez a tömény energiabomba az 50. szülinapját ünnepelheti. Minden korban feltűnnek olyan páratlan tehetségek és erősen sugárzó emberek, akik láttán azt mondhatjuk: szerencsések vagyunk, hogy megismerhettük őket. Patton ilyen fenomén: felhajtás, csinnadratta nélkül tekerte az ujjai köré a világot!

Infógrafika a Patton-életműről:

mikeinfografika.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr7513607579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2018.01.29. 10:37:42

Kár, hogy a FNM-ban nem használta ki a teljes hangkészletét.

Void Bunkoid 2018.01.29. 12:39:03

Valóban piszok súlyos dolgokat tud csinálni, ám azért tegyük hozzá, hogy a kb 384,8 projektzenekarának a 90 százaléka egyszerűen annyira elborult dadaista kísérleti zene, hogy az egy még csak nem is annyira átlag zenehallgató számára (még nekem is, pedig elég széles spektrumon hallgato zenét) már sokkal inkább csak zaj, mint zene :)
süti beállítások módosítása