Mennydörgés, a navahó exkatona a leszerelése után visszatér szülőföldjére, a Monument Valley arizonai részén lévő kisvárosba, Page-be. Első útja a nagyapjához vezet, akitől arról értesül, hogy távollétében a helyi indián temetőben illegális építkezés vette kezdetét: a gaz redneckek kiássák a navahó ősök csontjait, hogy a helyükbe valamiféle nagy volumenű beruházás alapjait rakják le. Noha a fehér telepesek száz évvel korábban szerződést kötöttek az indiánokkal, miszerint a szent helyeiket sosem fogják bolygatni vagy kisajátítani, a jelenlegi városvezetés magasról tojik minderre. Mennydörgés lelkében ettől az arcátlanságtól persze forrni kezd az indulat, márpedig hősünk esetében az ilyesmi mindig csúnyán végződik.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A temetőbe érve Mennydörgést az a látvány fogadja, hogy az építőmunkások nem csupán ordenáré módon bunkók, de le is vizelgetik a navahó sírokat, úgyhogy alaposan eltángál közülük párat, különösen a tenyérbemászó képű munkavezetőjüket, Thomast. Az immár mozgalmár exkommandós ezt követően fogja a nagyapja által őrizgetett törzsi szerződést, és befárad vele a seriff irodájába, a rend morózus őre azonban nem kíváncsi a mondandójára, ugyanis fogfájás kínozza, márpedig ilyenkor nincs az a seriff, aki dolgozni akarna. Mennydörgés ezután az építkezést finanszírozó bankhoz vonul, amelynek bejárata előtt ünnepélyesen ülősztrájkba kezd, ezzel tiltakozván a navahó temető megszentségtelenítése ellen. Barry, a rasszista seriffhelyettes lényegesen több érdeklődést mutat a feljebbvalójánál: előállítja hősünket, elviszi a város határáig, majd kiteszi a rendőrautóból, és közli vele, hogy amennyiben nem szeretne lepuffantódni, többé be ne tegye a lábát Page-be.
„Nincs időm indián ügyekre, Barry, vár a fogorvosom.”
„Ezt azért kapod, rézbőrű, amit a temetőben kaptunk tőled.”
„Kezd kissé elegem lenni a rendőri túlkapásokból.”
Mennydörgésre rájár a rúd aznap: miután Barry ott hagyja az út szélén, felbukkan egy dzsipnyi redneck, akik történetesen pont azok, akikkel a temetőben nézeteltérése támadt, úgyhogy agyba-főbe verik, aztán vígan továbbhajtanak. Mennydörgés visszatámolyog Page-be, ahol Barry öklével és gumibotjával is megismerkedik, de ettől már elszakad a cérnája: behúz egyet a seriffhelyettesnek, meg még pár zsarunak, és kereket old. A megalázott indián harcos a vegyesboltból íjat és nyilat lop magának, az utcáról pedig eltulajdonít egy Ford kisteherautót. Némi látványos száguldozás révén Mennydörgés lerázza a nyomában guruló Barryt és társait, majd bemenekül a sivatagba, és rögvest kiderül, hogy legalább akkora mestere a rejtőzködésnek és a túlélésnek, mint legrettegettebb ősei. Miután kirejtőzködte magát, Mennydörgés visszatér a navahó temetőbe, megkötözi az építőmunkásokat, és a dinamitjukkal levegőbe repíti, amit addig alkottak. Barry bosszúból felgyújtja a temetőt, ahol Mennydörgés épp ott lézengő nagyapja is a lángok martalékává válik. Az indián Rambo ettől még inkább felpaprikázza magát, és Barry bal- és jobb karjába is belelő egy-egy nyilat, de mivel nem rajong a gyilkolásért, életben hagyja a szitkozódó seriffhelyettest.
„Itt, a természet cseppet sem lágy ölén, én, az indián vagyok élet és halál ura.”
„Kerítsük elő azt a nyavalyás Mennydörgést, Barry!”
„Ne rinyáljatok, csak pár négyzetmétert kell átkutatnunk.”
A nagyban zajló események végül magát a seriffet is kizökkentik a fogfájásából, ezért a helyszínre hív vagy 50 főnyi erősítést, valamint két helikoptert (egy Jet Rangert és egy Robinson R44-est), de a különítmény kevésnek bizonyul ahhoz, hogy előkerítsék a sivatagot a saját tenyerénél is jobban ismerő rézbőrűt. Barry közben áldását adja a Thomas által hergelt redneckek önbíráskodási tervére, akik ezután elrabolják Mennydörgés benzinkutas barátnőjét, Sheilát, kicipelik a sivatagba, és azt ordítják, hogy megerőszakolják, ha Mennydörgés nem hajlandó megadni magát. Hősünk természetesen pár méterre tartózkodik éppen a történésektől, úgyhogy könnyedén kiszabadítja kedvesét, ismét megagyalja Thomast, lenyilazza a másik két rednecket, valamint elveszi áldozatai M16-os gépkarabélyait és páncélöklét (minden valamirevaló redneck háztartás alapvető eszközeit), és úgy dönt, hogy ami sok, az sok: itt az ideje a galád harácsolókkal teli bankot és Page minden fontosabb épületét a földdel egyenlővé tenni…
„El a kezekkel Sheilától!”
„Kölcsönadod a fegyveredet, Thomas? Köszi!”
„Irány a bank!”
Fabrizio De Angelis, a postásból lett rendező erőszakos viselkedése miatt nem számít közkedvelt személyiségnek az olasz filmiparban, az viszont kétségtelen tény, hogy több olyan, elsősorban amerikai helyszíneken forgatott akciófilmmel örvendeztette meg a műfaj rajongóit, amely szép summával gazdagította őt és a szponzorait. Direktori bemutatkozása az 1983 novemberében debütált Mennydörgés (Thunder) volt, amelynek akciójeleneteit zöldfülűként még nem merte önállóan levezényelni, ezért vele tartott Arizonába Quentin Tarantino egyik kedvenc rendezője, a kaszkadőrként is tapasztalt Enzo G. Castellari (Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász + Az ügyvéd, a prosti és a bosszúállók + A pap, aki bombanővel szkanderezett) is, hogy szakértelmével segítse kollégáját. A Mennydörgés címszereplője nem más lett, mint a Mark Gregory művésznevet viselő 19 éves Marco De Gregorio, aki egy évvel korábban Castellari nagy sikert aratott posztapokaliptikus sci-fi akciófilmjei, az 1990: I guerrieri del Bronx (1990: A bronxi harcosok… Magyarországon a röhejes Riffek bandája címmel forgalmazták) és folytatása, a Fuga dal Bronx (Menekülés Bronxból) Trash nevű pozitív hőseként futott be. A korabeli sajtóhírek szerint a korábban cipőbolti eladóként dolgozó De Gregorio a barátnője unszolására jelentkezett az 1990: I guerrieri del Bronx castingjára, Castellari viszont azt nyilatkozta, hogy ő maga fedezte fel, ugyanis egyazon római konditeremben edzettek, és az éles szemű direktornak feltűnt, hogy kiváló Rambo-klónt lehetne faragni a fiúból. Castellari visszaemlékezése szerint De Gregorio a saját neméhez vonzódott: a orgánuma nem okozott problémát, mivel azt úgyis szinkronszínészekére cserélték az olasz és az angol hangsávban is, a járása – amiért a stábtagok rengeteget gúnyolták − azonban annyira „buzis” volt, hogy csak hosszas gyakorlással tudta megváltoztatni. De Gregorio videotékás sztár lett mentora és felfedezője filmjeinek, valamint a Mennydörgésnek és két, szintén De Angelis által dirigált folytatásának köszönhetően, ám pont a karrierje csúcsán hatalmasodott el rajta az az érzés, hogy zsákutcába jutott az élete. Egyik napról a másikra szakított a filmes színtérrel, festőművészként értelmezte újra magát, de minden vagyonát elvesztette, és 2013-ban, 48 éves korában drogtúladagolással öngyilkosságot követett el.
Buldózerezés navahó módra
„Ne állj az utamba, sápadtarcú!”
„Ütött a page-i kapitalizmus végórája!”
A Mennydörgés szereplőgárdájában természetesen népszerű karakterszínészeket is találunk. A fogfájós, ám az indiánokkal a maga nyers módján rokonszenvező seriffet a svéd származású Bo Svenson (A simlis bankrabló és a vagány szende + Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be), fajgyűlölő helyettesét pedig a német Raimund Harmstorf alakította. Harmstorfot a magyar nézők Bud Spencer- és Terence Hill-filmekben (Seriff az égből + Akit Buldózernek hívtak + Egy zseni, két haver, egy balek) láthatták, szerepelt az Enzo G. Castellari rendezte Az az átkozott páncélvonatban (e film ihlette a Quentin Tarantino-féle Becstelen brigantikat), valamint játszott A vadon szava 1972-es angol-francia-NSZK-olasz-spanyol-norvég változatában és címszereplőként a Sztrogoff Mihály című 1975-ös francia-osztrák-svájci-NSZK tévésorozatban. A nem kevésbé rasszista Thomas szerepét Antonio Sabàto Sr. (Hét vérfoltos orchidea + Az utolsó számlát te fizeted) kapta, aki a 60-as és 70-es években még nőmágnes bájgúnárnak számított; Sheiláét a fotómodell Valeria Cavalli (Mindenki jól van + Bombajó bokszoló), az operatőri teendőket pedig a kiváló Sergio Salvati (Zombi + A pokol hét kapuja) láthatta el. A Mennydörgést tényleg Page városában forgatták, ahol a II. világháború előtt még nagyrészt indiánok éltek, az 1980-as évek elejére viszont kisebbségbe kerültek, ami szinte tapintható feszültséget szült, úgyhogy a helybéli őslakosok közül valószínűleg jó néhányan szimpatizáltak Mennydörgés mozgóképes bosszúhadjáratával. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az indián harcos kapitalista (fehér) berendezkedés elleni lázadását részben a MasterCard finanszírozta: a logójuk a film több jelenetében is felbukkan falragaszként. Aki az agysejteket nyugton hagyó, ízig-vérig 80-as évekbeli Rambo-utánzatra vágyik, annak a Mennydörgés nem fog csalódást okozni.
„Ne félj, amíg engem látsz, drága Sheila!”
Ráadás:
A Mennydörgés az USA-ban az R-besorolást (azaz: 17 éven aluliak csak szülői felügyelettel tekinthetik meg a filmet) nem akciójeleneteivel érdemelte ki, hanem azzal, amelyikben a redneckek elkezdik vetkőztetni Sheilát
A film egyetlen valóban indián származású szereplője: a Mennydörgés nagyapját megformáló Slim Smith
A Mennydörgés spagetti westernbe illő zenéjét Francesco De Masi (Magányos farkas + Az aréna) komponálta
Állandó problémaköre a kutyásoknak, hová lehet menni pancsolni a kedvenccel. Mert igen, a nyár és a fürdés nekik is jár, sőt. Most hoztam egy menő listát nektek, kutyafuttában közlöm is, hogy rá tudjatok keresni igény esetén. A kutyabarát szolgáltatók közül természetesen nem maradhatnak ki a…
5+1 hasznos tipp a méhek napjára
A legelőtől az itatón át a tudatos mézvásárlásig.
1994 óta az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) kezdeményezésére április 30-án tartjuk a méhek napját! Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
