Az Ullie 2020-ban alakult, és még abban az évben rögtön bekerültek az Öröm a Zene tehetségkutató-hálózat nagydöntőjébe. A kárpátaljai pop-rock együttes bája, hogy az ukrán énekesnőjük nem tud magyarul, de mégis magyarul énekel. Az útjukon szépen elindultak, de aztán jött a háború. A hat zenészből a gitáros nem tudott átjönni a határon, a többiek viszont úgy döntöttek, egyelőre nélküle, de az anyaországban folytatják a zenekarozást. Kétségekről, félelmekről, és reményről nyilatkoztak a Fülesbagoly blognak.

1. Legutóbb a háború kezdete előtt pont egy nappal beszélgettünk. Mi történt az óta veletek?
2. Mennyire nehéz a zenéléssel foglalkozni ebben a helyzetben?
3. Hogyan tervezitek a zenekar jövőjét?

Blanár Dávid gitáros, zenekarvezető:
1. Legutóbb a háború előtt egy nappal beszéltünk, akkor pozitívan meséltem milyen terveink vannak. El is küldtem a válaszokat, aztán hajnalban kaptam egy telefonhívást: elkezdődött... Nagyon megrázott a hír, Magyarországon voltunk a feleségemmel. Sötét hangulatú órák, napok következett, de idővel rájöttünk, hogy össze kell szedni magunkat és segítenünk kell a rászorulókon. Úgy éreztem, innen Magyarországról többet tudunk tenni. Így is volt, több menekült családnak segítettünk szállást és munkát szerezni, és néhány teherautónyi adományt is sikerült eljuttatni Kárpátaljára jó kezekbe.

2. Volt egy időszak mikor azt hittem vége a zenekarnak, de aztán egy nap úgy ébredtem, hogy a fejembe vésődött egy gondolat: „Össze kell hozni a zenekart itt Magyarországon.” Ezen gondolkodtam rengeteget, aztán fel is hívtam a zenekartagokat és pozitív hírt kaptam. A zenekar nagy része Magyarországon tartózkodott azon a szörnyű hajnalon. El is kezdtük összehozni a csapatot, és együtt sikerült megoldanunk a problémákat. Pestre költöztünk és most itt próbálunk. Kaptunk felkéréseket, készülünk a koncertekre és új dalokat is írunk. Isten áldása ez nekünk ilyen helyzetben.

3. A jövőre nézve nagy ugrást tervezünk a zenekarral. Sok munkát, időt, anyagiakat tervezünk fektetni a zenekarba így minőségibb, színvonalasabb koncerteket tudunk majd adni. Tervezünk új dalokat felvenni, kiadóval szerződni, videóklipet készíteni. Fejlődni akarunk, és úgy gondolom, hogy elég munkával és szorgalommal ezt el tudjuk érni.

Blanár Ulyanna énekesnő:
1. A háború felfordította minden ukrán állampolgár életét, nem számít merre vannak a nagyvilágban, mindenkire hatással van. Minket ugyan úgy elért, már ötödik hónapja nem tudunk hazamenni. Nagyon hiányoznak az otthonaink és Kárpátalja. Bár nem vagyunk fronthoz közel, mégis fáj a szívem minden olyan emberért, akik testközelből élik át ezt. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szörnyűség történhet. A háború első hónapjában volt a legnehezebb, mert nem tudtuk mi lesz tovább. Sajnos most sem tudom elképzelni, mi lesz a háború után.

2. Hála Istennek, úgy történt, hogy majdnem mindenki Magyarországon ragadt a zenekarból. Jelen helyzetben még egy városban is vagyunk, Budapesten. Bármennyire is hazavágyunk, mégis azt érzem, hogy jó helyen vagyunk, jó időben.

3. Szeretnénk minél több koncertet adni, új dalokat írni és felvenni azokat. Nyitottak vagyunk együttműködésre producerekkel, és szeretnénk minél jobb videóklipeket forgatni. Hisszük, hogy Isten kinyitja az ajtókat, így realizálni tudjuk ezeket a célokat.

Dudás Gergő zongorista:
1. Nehéz kifejteni, hisz sok minden történt és sok minden változott. Lényegében egyik napról a másikra kellett rákényszerülve otthagyni mindent, ami komfortot jelentett az ember életében, s hirtelen megoldást kellett találni az élethez szükséges dolgok biztosítására (mint például munka, lakás stb.) Én a háború előtt jöttem át Magyarországra három-négy nappal, s úgy volt, hogy csak egy hetet töltök itt, s végül maradnom kellett hosszabb távon. Nehéz, hisz a honvágy dolgozik bennem, de ettől függetlenül az életnek menni kell tovább! Remélem, hogy mihamarabb véget ér ez a helyzet, s visszatérhetünk Kárpátaljára, hisz nekünk Kárpátalja az otthonunk.

2. Sajnos azt kell, hogy mondjam nem könnyű. Mindenki más-más helyen dolgozik, s nehéz a próba időpontjait egyeztetni úgy, hogy mindenkinek jó legyen, de ettől függetlenül mindenki igyekszik a maximumot kihozni a zenekarból. Minden lépés tudatosan történik a zenekar életében, hisz nagy terveink vannak a zenekarral kapcsolatban, ezért tartjuk fontosnak, hogy mindenki igyekezzen belefektetni a zenekarba minél több időt, pénzt, s pontos munkát - hisz “a sikernek ára van, nem titka”!

3. Szeretnénk minél jobb minőségű zenéket készíteni, hogy a tisztelt publikum  egy minőségileg igényes zenét kapjon tőlünk vissza. Természetesen ennek a legtöbb esetben nagy anyagi vonzata van, hisz többek között szükségünk van jó minőségű hangszerekre, vagy éppen minőségi stúdió felvételekre, amit a jelen körülmények között egyelőre még nem igazán engedhetünk meg magunknak. Hosszabb távra tervezünk, s  minden követ megmozgatunk a zenekar sikere érdekében.

Danku József basszusgitáros:
1. Sajnos nagyon rossz hír volt a háború kitörése. Akkor még nem tudtuk, hogy hogyan fogjuk összehozni a zenekart és a zenélést ezek után. A háború sok korlátot állított fel, mert mindenkinek van családja, amitől most sok időre elszakadtunk, de számunkra a zenekar is egy család és most ez egy kapaszkodó. Közel vagyunk egymáshoz, mindenki egy városban tartózkodik, Jóska a szólógitárosunk kivételével.

2. Munka mellett csináljuk a zenekari próbákat és készülünk a koncertekre. Nem egyszerű a kettőt összehozni.

3. Hosszú távra tervezünk, szeretnénk meg mutatni magunkat minél több koncerten, minél több embernek és helyen. A közeljövőben be szeretnénk fejezni az albumunkat.

Teigler Gábor dobos:
1. A háború kitörésének napján - amit akkor, abban a pillanatban még fel sem fogtam - oly módon felgyorsultak az események, hogy az egyik pillanatban még az aznapi teendőkön gondolkodtam, a másikban viszont felhívott a feleségem a munkából, hogy azonnal pakoljak és induljak Magyarország felé. Ugyanis ez idő alatt ő már gondosan elrendezte a sorsomat, mivel az édesapja (az apósom) már régóta Magyarországon dolgozik, tehát volt hova mennem, és jelenleg is együtt dolgozunk. A gondviselés még a fuvart is elintézte, ugyanis a jó barátom szintén indulófélben volt, groteszk módon még én javasoltam neki, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hagyja el az országot, amíg lehetséges... Útjaink egybefonódtak és még az nap sikeresen átjutottunk a határon. Bár a háború minden része csak szörnyűség és semmi pozitívumot nem tartalmaz, mégis azt érzem, hogy ez valami újnak a kezdete, s az Úristen ebben a helyzetben is gondoskodik rólunk. Természetesen a mihamarabbi békét kívánom én is, hiszen hiányzik a családom és az otthonom, de próbálok nyitott szemmel járni és élni a lehetőségekkel, ugyanis hiszem, hogy okkal vagyok/vagyunk itt mindnyájan és semmi sem a véletlen műve.

2. Furcsa mód azt kell, hogy mondjam, hogy ez a helyzet csak lendített a banda helyzetén, nem is akármilyet, hiszen azok a lehetőségek, melyek itt megtaláltak bennünket ilyen rövid idő alatt, mind felszereltség mind fejlődés szintjén, azt odahaza csak években lehetne mérni. Véleményem szerint, a zenekar tekintetében csak nyertünk azzal, hogy most itt vagyunk, emberileg viszont próbálunk alkalmazkodni.

3. A zenekar jövőjét tekintve mindenképpen egy jó darabig Magyarországon tudom elképzelni, hiszen itt megvan a lehetőségünk a fejlődésre. Azt kívánom magunknak, hogy a zenekar minden tagjával közösen még jó sokáig élvezhessük az együttzenélés örömét, amiért annak idején elkezdtünk együtt zenélni. Ezúton is hálásan köszönjük a rengeteg lehetőséget és azt a sok segítséget, amit ez idő alatt itt tapasztaltunk és kaptunk!

Kudron József gitáros:
1. Amikor utoljára beszélgettünk, nem számítottam arra, hogy az életem 360 fokot fog fordulni... Mindannyian nagy döbbenetben voltunk, hogyan kezdődhet háború a modern világban. Egészen a közelmúltig senki sem hitt benne, de bejött a valóság... Amikor kitört a háború, a zenekar minden tagja külföldre utazott, kivéve engem. Nem akartam elhagyni az országomat és a zenekart sem, és a végsőkig nem hittem benne. De teltek a napok, hetek, hónapok, mindez túl sokáig húzódott, és nem volt látható fény. A határok bezárultak a férfiak előtt, és kezdtem ráébredni, hogy nem fogok tudni részt venni a próbákon vagy a koncerteken. Nehéz volt felfogni, hogy a zenekar nélkülem fog fellépni. Féltem, hogy találnak helyettem más gitárost, mert számomra nagyon fontos ez a csapat, és a benne lévő tagok is. Sok mindenen mentünk keresztül együtt, féltem, hogy elveszítem őket. Remélem, eljön az idő  és a béke, megnyílnak a határok, és felléphetek velük együtt.

2. Ebben a helyzetben azt mondhatjuk, hogy a zene megnyugtat. Eltereli a figyelmemet a rossz hírekről, és erőt ad a továbblépéshez és az élethez.

3. Remélem és hiszek abban, hogy a jövőben eljön a béke, és úgy tudunk együtt próbálni, mint eddig, függetlenül attól, hogy hol és milyen országban lesz ez. Hiszem, hogy több lehetőség nyílik meg előttünk, és az embereknek tetszeni fog a zenénk.