A White Canvas című dal egyúttal reményt is kíván nyújtani azoknak, akik éppen nem találják önmagukat, elbizonytalanodtak, vagy épp úgy érzik, letértek a kijelölt ösvényről. Hiszen az, hogy ismét fehér vászonra dolgozunk, tiszta lappal indulunk, nem jelenti azt, hogy nem festettünk, írtunk tele korábbi oldalakat. A zenekar videóklipjén keresztül Szelestey Bianka, rendező értelmezése elevenedik meg előttünk:

„A White Canvas szövege arról szól, hogy az életünk egyedül a miénk, azt teszünk vele, amit akarunk. Fehér, makulátlan vászon, amire azt festünk, amit csak szeretnénk. A dal mégis azt juttatta eszembe, milyen nehéz is erre a vászonra valóban a saját akaratunkból festeni. Egyáltalán lehetséges? Hiszen minden történés, minden találkozás az életünkben, nyomot hagy, alakítja azt, akivé válunk – a festményt. Onnantól, hogy megszületünk-még nem is értjük, mit élünk át, de már az első élményeink is nyomot hagynak a lelkünkön- ahogy később a tudatos döntéseink is, mint a festékrétegek a klipben Wrochna Fanni bőrén. A videóklippel szerettem volna kiemelni a dal üzenetét, ami számomra arról szól, hogy habár nem mi döntjük el, milyen hatások érnek, azt igen, mindez hogyan határoz meg bennünket. Talán már nem makulátlan a vásznunk, de ha képesek vagyunk lehámozni a festékrétegeket, megtisztíthatjuk, "újrahasznosíthatjuk”, és ha minden jól megy azt festhetjük, amit választunk. Ha így teszünk, tudatosabbá válhatunk és tanulhatunk arról is, hogy mi hogyan hatunk másokra. Ez nehéz, de annál fontosabb feladat.”

A zene hol gyorsuló, hol lassuló ütemének taktusaira jól illeszkedik a videó dinamikája. A robbanásig fokozódó feszültséget a refrén oldja fel minden alkalommal, mely valójában egy mantra is lehetne, amely biztat, menj tovább az úton, valósítsd meg, amiben hiszel. Ez a te vásznad, rajtad áll, hogyan festesz rá.

A perpētuum dalokat élőben legközelebb április 2-án lehet majd hallani Budaörsön a PostART-ban, és az online lemezmegjelenést április 25-én ünneplik Budapesten a Központban.  

Nyitókép: Komróczki Dia