2019. jún 25.

Texasi blues, feketék nélkül

írta: Bagolyhír
Texasi blues, feketék nélkül

Valahogy màskèpp kèpzeltem el a talàlkozàsomat a texas blues bölcsőjében nevelkedő, évtizedünk egyik kiemelkedő tehetségű virtuózával, Gary Clark Jr-ral. Rögtön hozzátenném, hogy csalódásom nem tartott sokáig, és  kizárólag a saját felkészületlenségemnek volt betudható. Így aztán ez egy rendhagyó koncertkritika lesz terjedelmileg és tartalmilag is. Éppen ezért a cikk két fejezetből áll. 

gary_clark_jr.jpg

Első fejezet

Azzal kezdeném, hogy egész biztos van olyan olvasó, akinek még nem ismerős a fent említett név, így kicsit lejjebb kitérek a fiatalemberre. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy számomra és a kockázat nélkül kijelenthetően a bluesvilág számára is ő korunk Ottis Reddingje és Jimmy Hendrix-e egy személyben. Idei európai lemezbemutató turnéja során teltházas koncertet adott a - jóval nagyobb fesztiválokhoz is hozzászokott - énekes-gitáros a legendás észak-londoni Roundhouseban. Na én pont ezt nem tudtam. Mármint, hogy az este többnyire a “This Land” című 2019-es Gary Clark Jr. albumról fog szólni. 
Köztudott, sőt, majdhogynem közhelyes azt állítani, hogy a nagy név önmagában nem mindig garancia arra, hogy azt kapja az ember, amire számít. Legfőképp, ha nem olvas utána az eseménynek, mint például én. Majdnem fél estén át tartó ledermedtségemet - egy tőlem egyáltalán nem szokatlan módon - gasztronómiai példával írnám körül; somlói galuskára gondoltam, amikor megrendeltem a somlóit, de nem puncsöntettel, mákkal, málnával egy papírtálcán, citromhabbal és karamell öntettel. Majd, amikor elolvasom az apró betűs részt is: a jól ismert klasszikus desszert újragondolt, modern, fúziós változata. 
Szóval ilyesmi volt az este. Döbbenet és felismerés. 
Maga az este különösebb esemény nélkül indult. Már 7 körül kígyózott a sor a bejárat előtt, holott csak fél nyolctól volt kapunyitás. Semmi szokatlan, gondoltam, csak a szokásos hard core fanok, kezdő és haladó gitárosok harcolnak a legjobb helyekért.. Mivel a kezdés fél kilencre volt kiírva és én már korábban megérkeztem, jobb híján az embereket figyelgettem. Úgy tűnt, hogy minden kor- és társadalmi osztály képviselteti magát, kivéve a tinédzsereket és a feketéket. 
Nana. Nem kell felszisszenni kérem. Londonban mondhatja az ember, hogy black people. Itt más a politikai közeg. Jómagam pl a white people kategóriába esem bele, esetleg az Eastern European-be. Ez itt oké. Szóval gondolkodóba ejtett a fekete blues-rajongók hiánya. 
Az nem meglepő, hogy a fiatalabb korosztályt ma a blues nem nagyon mozgatja meg, és nincsenek itt, gondoltam magamban amikor leesett, hogy az észak-európai fiatal koncertre járó fekete lakosság sokkal inkább a Hip-hop, R&B, Rap, Afro-beat-re jár- Londonra illetve az idősebb korosztályra pedig a reggae sokkal inkább jellemző, mint a fusion texas blues. 
A több mint háromezer emberből talán ha 100 fekete volt, es most elárulom, hogy azért emelem ki a közönség etnikai összetételét, mert az idei album címadó dalát, a “This Land”-et és az album egészét egy, a Gary-t és családját ért meglehetősen bunkó és egyértelműen rasszista felhangú közjáték inspirálta. 
Történt, hogy tavaly megvásárolt a Texasi Kyle-ban egy 25 hektáron elterülő új otthont családjának - felesége az ausztrál szupermodell Nicole Trunfio, akivel immáron két gyermekük is van - amikor is a fehér szomszédja nem hitte el Garynek, hogy ő a tulajdonos, mondván, hogy engedhetné meg magànak egy ilyen fekete fickó ezt a luxust. És ez a vita szó szót követett és összességében véve elég kellemetlenül végződött.. 
Tegyük hozzá, hogy ekkor Gary Clark Jr. már évek óta nemzetközileg széles körben elismert Grammy díjazott művész volt, karrierje során olyan nevekkel koncertezve mint a Dave Matthews Band, BB King, The Rolling Stones, Eric Clapton.. Szóval a “This Land” dalszövegében ki is tér erre a párbeszédre Mr. Williams-szel Trump country-ban egészen elképesztő nyíltsággal:

“Nigga run, nigga run,
Go back where you came from”
majd:
“Fuck you, I’m America’s son
This is where I come from
This land is mine”

Le sem fordítom inkább. A lényeg kivehető. 

Szóval az alacsony részvétel okai a következők lehetnek: egyrészt a politikailag rendkívül korrekt Londonban nem jutott el ez a sztori, másrészről pedig Kahn county-ban Mr. Williams annyira nem volna nagy legény, harmadrészt a BBC2 morning showjának szerkesztőihez még nem jutott el a dal...

Javaslom, hogy akinek van rá módja, hallgassa meg vagy minimum pörgessen bele itt ott (úgyis meghallgatod az egészet)  Gary Clark Jr. Live -című albumába (2014) a továbbiak teljes megértése okán.

Gary Clark Jr. 

- Született: 1984, Február 15.-én a Texasi Austinban. (hol máshol...)
- 12 évesen kezdett el gitározni 
- Jimmie Vaughan (SRV testvére) egyengette karrierje elején, lehetőséget adva Gary-nek saját koncertjein
- Közreműködött Alicia Keys, a Foo Fighters es Childish Gambino albumain.
- Zenéje rendszeresen feltűnik hollywoodi filmprodukciókban, pl: Marvel’s Luke Cage, Jon Favreau-Chef, Clint Eastwood-Trouble with the curve, Justice League, emellett epizódszerepekben is feltűnik. 
- Nagyon sok gitárja van, rendkívül kötődik hozzájuk, némelyiket el is keresztelte, Epiphone Casinojának neve: Cassie
- Ha szerelmi bánata volt, gitárjával aludt 
- Imád gyakorolni

Folytatás következik

Szöveg és fotó: Warnusz László

Szólj hozzá

Gary Clark Jr. Koncertek