Fülesbagoly

Mindig is költő voltam, és az is maradok

2017. szeptember 03. - Leirer Tímea

A Sziámi, a Kontroll Csoport, az URH és az M. P. Sziámi AndFriends - évtizedek óta a hazai alternatív zenei élet emblematikus zenekarai. Közös nevezőjük Müller Péter Sziámi, aki most a Fülesbagoly rendelkezésére állt egy interjú erejéig.

sziami_foto_sekovicsgaspar_2.jpg

Fotó: Stekovics Gáspár

Voltál kint idén a Szigeten kint?

Természetesen. Sosem hagyom ki, minden évben kimegyek. Megteszem a rituális sétákat, meghallgatom a kedvenc bulikat, találkozom a kollégákkal és elmegyek a Honvéd Sportklub büféjébe és megkóstolom Ani fasírtját, ami a legjobb a világon. Minden alkalommal kivisszük a gyerekeket és felvesszük a fényképes passzokat, ez egyfajta rítus. Mint ahogy elmaradhatatlan epizód az is, hogy zenekarunkkal, az M. P. Sziámi AndFriends-szel mi zárjuk a Szigetet.

Elégedett vagy a 25 éves Szigettel?

Maximálisan. De ma már kizárólag, mint fellépő zenész, vagy mint „szigetelni” vágyó látogató érkezem ide. A Sziget üzleti részét elhagytam és mindent, ami hozzá tartozik elengedtem, amikor néhány éve kiszálltam a vállalkozásból, eladtam a részemet, az érte kapott pénzt pedig elosztottam a családom és a barátaim között. Természetesen figyelem a Sziget sorsát és szerintem nagyon jó irányba halad és építkezik - ha nem erre menne, már rég megszűnt volna. Elégedetten gondolok vissza az elmúlt 25 évre és elégedetten nézek körül minden évben újra és újra a fesztiválon. Büszke vagyok rá, hogy ebben az országban elindult és ilyen méretűre és minőségűre fejlődött egy nemzetközi rendezvény és én ennek az alapítója lehettem. Annak, hogy kiszálltam, egyetlen oka van, nem lehet egyszerre művésznek, idealista hippinek és a realitások között biztonsággal utat találó szervezőnek is lenni. Én művész maradok és örök idealista.

A kettő összeegyeztethetetlen?

Azért búcsúztam el a vállalkozásaimtól - a Szigettel egyszerre a könyvkiadástól is - és minden szervezéssel és menedzseléssel járó feladattól, mert tele volt a fejem ezek gondjaival és problémáival. Úgy éreztem, hogy ha az üzletemberi teendők mellett, csak „mellékállásban” szeretnék verseket írni, akkor nem ugyanazokat a verseket fogom írni, mint hogyha csak ezzel foglalkoznék. Én pedig azt szeretném, ha a művészetre, a versekre és a zenére koncentrálhatnék, még akkor is, ha ez kevésbé jövedelmező. Jól döntöttem, és nagy öröm, hogy egyelőre ezekből is sikerül eltartanom a gyerekeimet.

Most mi a legfontosabb? A zene? A Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar?

Az én életemben nagyon hamar eldőlt, hogy mi a legfontosabb: a vers. Ez három éves korom óta így van, akkor írtam az első versemet. A költészet minősített formája az, hogy a verseimet ma már főleg dalban mondhatom el. Nagyon sokszor már dallammal együtt születnek meg a fejemben a versek. Igazi zeneszerző sohasem lettem, de nagy néha előfordult, hogy meghatározó szólamok is megszólaltak a fejemben egy-egy dalhoz. Igazából azon múlott mindig, hogy dal születhet-e a verseimből, hogy milyen zenésztársakkal hozott össze a sors. Ma már az időm legnagyobb részét a zene, a dallal való foglalkozás köti le. Immár hatodik éve a Müller Péter Sziámi AndFriends nevű zenekar ennek a kiváló terepe.

Az AndFriends megjelenésére talán nem is számított senki. Mi volt a motiváció, amikor megalakult?

Amikor Kirschner Péterrel összedugtuk a fejünket, elgondolkodtunk és arra jutottunk, hogy „csináljuk meg végre életünk zenekarát”. Nagyon sok rendkívül tehetséges zenésszel dolgoztam együtt az évek folyamán és ebből nagyon sokszínű tapasztalat jött össze. Megtanultam, mitől jó egy dal és mitől jó egy zenekar. Nem elég, hogy megírsz pár jó rigmust egy hallgatható zenére és nem elég, hogy pár jó zenészt összehozol. Elképesztő szinergiára, kölcsönös megbecsülésre és együttműködésre van szükség. Az AndFriend esetében örömmel tapasztaltuk, hogy bár nem kezdő, hanem érett, sokat tapasztalt zenészekről van szó, akik korábban sok jó formációban játszottak már, a közös munka, az új dalok születése, a régiek pontosítása újra és újra beindít, fellelkesít mindenkit. Nemcsak az történik, hogy zenekar ennyire jól még nem szólalt meg mellettem, hanem azt is jelenti, hogy önkéntesen vállalt, nagyon fegyelmezett közös munka folyik._mg_2741vv.jpg

Mitől működik ilyen jól?

Nagyon régóta jól ismerjük egymást az Európa Kiadót megjárt zenészekkel (Varga Orsi, Winterverber Csaba), Kiss László és Magyar Péter, akik állandó vendégeink, a Kiadó mellett az URH-ban és a Sziámiban is velünk voltak. Az Anima Sound Systemből is ismert Angler Ákos is sokáig a Sziámi dobosa volt, Roszik Hellát, a hegedűs-énekest a Pintér Béla és Társulatából ismerjük, Kirschner Péterrel pedig, aki gitáros-zeneszerző-producerként felvállalta a zenei vezető és döntéshozó szerepét, szintén több formációban zenéltünk együtt (URH, Isolated, Felevad duó). Én magam is sokat fejlődtem az elmúlt 10 évben, hiszen duóban éneklek együtt Szakcsi Lakatos Bélával, Jávori Ferenccel, Darvas Ferenccel is. Az ember az évek folyamán gyűjtögeti a tapasztalatokat és ez akkor nyer igazi értelmet, ha találkozik és elkezd együtt dolgozni más olyan emberekkel, akik ugyanígy sokat tanultak már. A tudás, a tapasztalat összeadódik, letisztul az alkotó közösségben, és fantasztikus dolgok, átütő intellektuális és érzéki élmények születhetnek. Úgy tűnik, ez van most az AndFriends esetében, és egyre többen mondják azt, hogy az egyik legütősebb formációt hoztuk létre a magyar (nem)könnyűzenében...

Az Andfriends a tagok korától függetlenül fiatal zenekarnak számít?

Egy zenekar életkora nem azonos a tagok életkorával. Egy zenekar attól számít fiatalnak, hogy a tagjai mennyire lelkesek, milyen fokozaton égetnek. Dolgoztam már fiatalokkal, tízen- és huszonévesekkel is, de az AndFriends lendülete mindegyiket felülmúlja. Játsszuk ugyan az URH-, Sziámi- és Kontroll dalokat, de egészen másképp, sokkal végletesebben és kiforrottabban, mint korábban. Nyilván ennek a következménye, hogy idén nyáron már csaknem minden fesztiválon zajos sikerrel lépett fel a zenekar, most lesz egy erdélyi, azután pedig egy nyugat-európai turnénk, novemberben pedig a Katona József Színházban adunk különleges koncertet, miközben a stúdióban készül a Nevess magadra! munkacímű új lemezünk.

Minek köszönhető ez a lendület?

Azt hiszem legfőképpen annak a visszacsatolásnak, hogy a számok minden alkalommal felélednek és hatnak, a koraiak pont úgy, ahogy a tegnap születettek. Legtöbbször csak a saját dalainkat játsszuk. Nagyon ritkán teszek kivételt, ritkán érzem úgy, hogy hiteles tudok lenni a színpadon mások gondolataival.

Azért a Leonard Cohen est elég nagy siker.


Valóban, van egy Leonard Cohen programunk, amit egyszeri alkalomra állítottunk össze, ehhez képest már nagyon sok helyen felléptünk vele, most is lesz két koncertünk. Bevallom, az első alkalommal nem voltam teljesen biztos magamban és abban, hogy ez jó döntés volt. De az idő és a gyakorlás meghozta az eredményt. Egyre jobb az előadás, mi is egyre komfortosabban érezzük magunkat benne, szinte a sajátomnak érzem már Leonard Cohen dalait - már csak azért is, mert a lényeg az, hogy magyarul adjuk elő őket, legtöbbet a saját fordításomban.

Miért ennyire fontos, hogy csak saját szerzeményekkel állj színpadra?


Nem elsősorban énekes vagyok, inkább szerző-előadó, éneklő költő. Csak azokat tudom fenntartások nélkül a magaménak érezni. Nagyon érdekes dolog ez: miközben a zeneipar úgy épül fel, hogy énekes sztárok és frontemberek éneklik a mások által írt dalokat, mindig van egy-két „renitens”, aki ragaszkodik az elképzeléseihez. Cohent Bowie, Nick Cave és néhány más kulcsember mellett a költői pop-rock zenetörténet egyik legfontosabb személyiségének tartom. Csodálatos író, költő és nagyon erős egyéniség volt a színpadon. Ahogy mondtam, sok dalát fordítottam, annyira a magaménak érzem őket, hogy néha arra vágyom, bárcsak én írtam volna némelyiket.

Azt mondod, nem szereted mások dalait énekelni. De mi a helyzet azokkal a szövegekkel, amelyeket te írsz másoknak?

Azt a feladatot viszont nagyon-nagyon szeretem, mondhatni, a kedvenc időtöltésem. Ezek a dalszövegek rengeteg lehetőséget adnak a költői játékra amellett, hogy nagyon sokat tanulhat belőle az ember. Nagyon széles az a spektrum, ahonnan kikerülnek a dalaim, a szövegeim előadói. Az én fejemben nincsenek műfaji határok, bárkinek, bármilyen stílusú előadónak szívesen írok, ha látok benne tehetséget. Lehet az Koncz Zsuzsa, Tolcsvay László éppúgy, mint Bérczesi Robi, Vikidál Gyula, Kiss Tibi, Bródy János, Palya Bea, Szalóki Ági, Kalapács József, Kozma Orsi, Rost Andrea, Sáfár Mónika vagy Odett. Amikor valaki letesz elém egy zenét egy énekdallammal és megmondja, hogy ki fogja énekelni, azonnal elkezdek rajta gondolkodni és addig hallgatom, amíg meg nem szólal benne "a" szöveg. Az, amit arra a zenére csak ő énekelhet úgy, hogy igaz legyen.

17505129_10210978179762943_3919729608224612248_o.jpg

Másként állsz a zenéléshez, a dalokhoz és dalszövegekhez, mint régen? Annak idején mintha több lett volna a lázadás.

Szerintem én nem változtam, csak a helyzet alakult át. Ma is játsszuk a koncerteken az egykor lázadónak ítélt URH- Kontroll- és Sziámi dalokat, de ma már egész mást jelentenek a fiatalok számára. Megkockáztatom, aki ma csak úgy betéved egy AndFriends koncertre, talán nem is tudja, melyik dal született az akkori lázadás hevében és melyik most. Az idősebbek, persze igen, de az egyre több fiatalnak mindegyik új, mindegyiket mai füllel és aggyal értékelik. A lényeg: mindig arra törekedtem, hogy igaz ember legyek, ami Lao-Ce szerint olyas valakit jelent, aki tanulmányozza a hagyományt, és korának nyelvén továbbadja azt. Olyan témákkal álltam a közönség elé, amelyek tényleg foglalkoztattak, és amikről akkor is mindenki tudott, ha éppen nem a kor divattémái voltak... Nem válaszokat adtam, hanem kérdéseket tettem fel mindenki helyett. Ez a mai napig érvényes hozzáállásom.

A világlátás és a körülöttünk zajló jó vagy rossz történetek mellett mennyit kapunk Müller Péter Sziámiból a dalokat hallgatva?
Az utóbbi időben egyre több olyan szöveg született, amely nagyon mélyről, belülről építkezik, a személyes szférából. Aztán vagy eljut a közös, egyetemes kérdésekig, vagy azokat érintve marad meg a privát világban. A közhiedelemmel ellentétben, sosem írtam politikai dalokat, hanem "csak" szókimondóan „közérzetieket”. Ez ma is így van, de a közösségi oldalak cenzúrázatlanra lerágott csontjai nem tartoznak a tematikámba - mint ahogy az internet előtti korszak sajtótermékei is ritkán inspiráltak.

Mi a legfontosabb ma az életedben?

A fókuszban a családom és a barátaim vannak. Az életem „munkás” részét szinte száz százalékosan az AndFriends teszi ki. Nem gondoltam, hogy valaha még lesz egy működő zenekarom, de nagyon örülök, hogy még megadta a sors. Az AndFriends kezd nagyon sok melót követelő, „rendes munkahellyé” előlépni, kitölti az időmet. Ezen kívül néhány éve volt egy sorsszerű találkozásom a Baltazár Színházzal, ahol játszom, és amely teljessé teszi az életemet. Viszont éjjel-nappal járnak a fejemben a gondolatok, mondhatom, hogy én egy állandóan „fejben író ember” vagyok. Jelenleg a dalok mellett dolgozom két operán és egy zenés darabon. Szívesen írok színdarabot, forgatókönyvet, bár bevallom, azt szeretem a legjobban, ha egy jó dramaturg vagy író letesz egy darabot és nekem a dalszövegeket kell megírnom. Bár nem szegélyezik verseskötetek az utamat én alapvetően mindig is költő voltam, és az is maradok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr2412799818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2017.09.03. 17:55:01

Nagyon jó volt olvasni ezt a beszélgetést. Köszönöm az élményt!

2017.09.03. 19:38:48

hát sok sikert, meg minden, de azért EK-URH-Kontroll-Sziámi vonalhoz képest ezek igen csak gyengécske (alma együttes féle :) dalok

FMR 2017.09.03. 21:33:18

Köszönöm az interjút. A magyar (nem)könnyűzenében számomra mindig is dobogós helyen állt Müller Péter Sziámi, és minden bizonnyal ott is fog állni. A Jó Ég vigyázzon rá, sokáig. Ommmm

gigabursch 2017.09.04. 12:04:37

Sosem tudtam befogadni magamba az EK-URH-Sziámi zenéket.
Sem zeneileg, sem szövegileg.

FMR 2017.09.04. 21:07:28

@gigabursch: Semmi gond nincs ezzel. Nevezett zenekarok ab ovo szubkulturális, rétegzenekarok voltak, eleve nem is akartak a többséghez szólni. Dalaik soha nem a faragatlan, pallérozatlan, érzéketlen plebszhez szóltak, hanem a műveltebb, intellektuálisabb rétegek érzékenyebb (lélekkel és komolyabb intellektussal bíró) képviselőihez.
süti beállítások módosítása