A szolnoki Barta Judit Londonból felel az orosz MTV zenekínálatáért. Korábban ő szerkesztette az angol fővárosból a magyar MTV és VIVA csatornákat, majd a VH1 Euro, MTV Base Africa következett. Hogy hogyan került a zene egyik fellegvárába, és hogyan vélekedik rockrajongóként a mai trendekről, az alábbi mailinterjúban árulta el.

Hogyan kerültél az MTV londoni központjába?

Régi vágyam volt külföldre költözni, ezért folyamatosan figyeltem az álláshirdetéseket az interneten. Nem ragaszkodtam volna a Magyarországon addig gyakorolt szakmáimhoz, de óriási szerencsém volt, (bár nem hiszek a véletlenekben) színházi szlenggel élve pofán csapott a szerep.

2013-ban egy szép márciusi napon az egyik hírlevélben megtaláltam a nekem való hirdetést, magyar anyanyelvű adásszerkesztőt kerestek (itt Presentation Scheduler címszó alatt fut), bár a jelentkezéskor még nem tudtam, melyik cégről van szó. Innentől minden a lehető legsimább úton haladt, a telefoninterjút egy személyes követte itt Londonban, májusban kezdtem az MTV-nél dolgozni.

Mivel foglalkozol pontosan?

Az adásszerkesztő feladata összeállítani a napi adást, amit a nézők látnak a képernyőn. Az anyacégünk a Viacom, aminek portfóliójában többek között a következő csatornák szerepelnek: MTV, VH1, VIVA, Comedy Central, Paramount, Nickelodeon.

Amikor idekerültem, az azóta már megszűnt MTV Hungaryt szerkesztettem (most MTV Euro néven fut), aztán a VIVA Hungaryt, majd a VH1 Euro, MTV Base Africa következett, jelenleg az MTV Russia adásszerkesztését látom el.

Meglehetősen összetett és sokrétű munka a miénk, szorosan együtt kell működnünk mind az itteni társosztályokkal, mind a külföldi kollégákkal, hiszen az említett csatornáknak minden országban vannak irodáik, a mi feladatunk megvalósítani az általuk kialakított stratégiát.

Milyen előnyökkel jár, hogy ennyire közel vagy a zenéhez?

Zenei csatornákat szerkesztek, de a zene, pontosabban a videoklipek a munkám során csupán egy lila csíkként jelennek meg a képernyőmön. Persze, lehetőségem van figyelni a műsort, vagy bármit megnézni, ami adásba kerül nálunk, de - és ez nyilván nem meglepő annak, aki egy kicsit is ismer - a jelenleg futó trendeknek nem vagyok nagy barátja. Ritka madár a rockzene az MTV-n, bár néha azért akadnak kivételek, szerencsére.

Amúgy London igazi paradicsom minden zenerajongó számára (is), a lehetőségek száma végtelen, ha a koncertre akarsz menni, én pedig mindig akarok. Magyarországon is megnéztem minden előadót, aki érdekelt, de itt olyan zenekarokat is láthatsz, akik nem jutnak el kis hazánkba, például a John Butler Trio vagy a Dave Matthews Band, hogy csak a legutóbbi élményeimet említsem. Az itt töltött kevesebb, mint 3 év alatt a következő koncerteken voltam az említetteken kívül: Alter Bridge, Skid Row, Ugly Kid Joe, AC/DC (idén is megyek, naná), Mike Tramp, Kip Winger, Whitesnake, Def Leppard, Mr. Big, Extreme, The Cult. Szóval a munkahelyemtől függetlenül tényleg közel vagyok a zenéhez, és nagyon élvezem.

Voltál munkakapcsolatban ismert zenészekkel, sztárokkal?

Haha, bár úgy lenne, de sajnos, ez nem annyira szép, amilyennek esetleg messziről látszik. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy talán soha nem lett volna lehetőségem olyan közelről látni Slasht, mint ahogy egyszer alkalmam adódott. A mi épületünkben is vannak stúdiók, 2 éve interjút adott nálunk, találkoztam vele az iroda előtt és kaptam tőle egy ‘Hi’-t, ami roppant boldoggá tett, LOL. Gyakran előfordulnak nálunk mindenféle hírességek, akiknek az elenyésző töredékét ismerem a fentebb említetteknek köszönhetően. Mivel az MTV már jópár éve nem csak zenét sugároz, hanem saját gyártású műsorokat is, a Geordie/Jersey Shore és egyéb valóságshow-k szereplőivel is sokszor összefuthatsz itt. Munkakapcsolatunk nincs, a fentebb vázolt okokból kifolyólag, én csak adásba teszem a produktumokat.

Magyarországon mit zenéltél, hol énekeltél?

Érettségi után a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus tagja lettem, emellett rendszeresen szerepeltem a Szigligeti Színház zenés és prózai darabjaiban. Énekeltem különböző szolnoki zenekarokban, vokáloztam Cserfalvi ‘Töfi’ Zoli-féle, legendás Denevér stúdióban, ha felkértek, majd elvégeztem a Kőbányai Zenei Stúdiót. 2006-ban Pestre költöztem, itt már ‘csak’ hobbi szinten foglalkoztam a zenével, a Vass Lajos Kamarakórusban énekeltem Somos Csabánál. Aztán majdnem bekerültem a Budapest Voices nevű remek formációba, de London sajnos közbeszólt.

Mennyire követed az itthoni zenei életet?

Többé-kevésbé, amennyire időm engedi. Szerencsére rengeteg zenész barátom van az előéletemnek köszönhetően, az ő munkájukat természetesen figyelemmel követem. Remek dolog, hogy rendszeresen lépnek fel magyar zenekarok Londonban, voltam Kispálon, Quimbyn, Tankcsapdán, Sex Actionon, és már megvettem a jegyeket az idei Kispálra es a 30Y-ra.

Milyen zenéket kedvelsz?

A rock/heavy metal vonal áll hozzám a legközelebb, hiszen ezt a műfajt kezdtem el hallgatni tinédzserként. Mindenevő vagyok zeneileg, nem korlátozom le magam a különböző stílusok tekintetében, ami rendesen szól és megpenget bennem valamit, az jöhet. Fentebb már említettem olyan előadókat, akik nem kifejezetten rockerek, mégis megőrülök értük. Természetesen hallgatok komolyzenét is (bár nem szeretem ezt a meghatározást), hiszen ugyanolyan fontos része volt az életemnek, mint a rockzene. A legnagyobb kedvenceim az Alter Bridge, Slash feat. Myles Kennedy & Conspirators, Dream Theater, a magyarok közül pedig a Tankcsapda és a Napra (és egy csomó minden más)

Szerinted merre tart a zenei világ? Mi lesz a következő trend?

Amit innen az MTV-ből látok, nem igazán biztató, ha az én igényeim és ízlésem felől közelítünk. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy - tetszik nekünk vagy sem -, a zene mar jó ideje nem csak a zenéről, az alkotókról, az önmegvalósításról és a rajongókról szól, hanem kőkemény biznisz, ezzel nyilván nem mondok újat. Amit látunk a zenei csatornákon, közel sem tükrözi a valóságot, rengeteg értékes produkciónak esélye sincs, hogy a televízió közelébe kerüljön. De szerencsére itt van nekünk az internet, így mindenki azt néz és hallgat, amit szeret, már ha van rá igénye. A koncerteken, amikre eddig volt szerencsém ellátogatni, egy-két kivételtől eltekintve full házak voltak, igazán műértő közönséggel, szóval azt gondolom, aggodalomra semmi ok, még akkor sem, ha néha igen riasztó jelenségeknek lehetünk szem- és fültanúi. Nem vagyok jós, nem tudom, mi lesz a trend, de abban biztos vagyok, hogy mindig lesznek olyanok és nem kevesen, akik különbséget tudnak tenni az igazán értékes, minőségi, hangszereken előadott zene és a tömegek igényei szerint vagy azt formálni szándékozó, tudatosan megtervezett, manipulált produktumok között.