2018. ápr 10.

A magyar könnyűzene legjobb dalszövegei

írta: Bagolyhír
A magyar könnyűzene legjobb dalszövegei

Április 11. a magyar költészet napja, a jeles alkalomból a Fülesbagoly szerzői a legszebb, a költészet határait súroló dalszövegeket gyűjtötték csokorba. Ízletes menü, olyan nemes fűszerekkel, mint az Európa Kiadó, Tankcsapda, Hiperkarma.luk.jpg

A rock és alternatív zene mindig fel tud villantani olyan zseniális dalszerzőket, akiknek a szövegei mély és egyedien megfogalmazott mondanivalót tartalmaznak, élesen elkülöníthetők a mainstream gyakorta szirupos és közhelyes világától, a popkultúra jól bevált receptjei szerint megírt tömegtermékeitől. Bátran kijelenthető, hogy a magyar rocktörténelem is bővelkedik értékteremtő dalszerzőkben, zenekarokban, a régi nagyok közül elég ha csak a Szörényi-Bródy párost, vagy az Omegát, LGT-t, Hobót említjük, és persze folytathatnánk a sort még sokáig. De a generációk váltakozásával sem tört meg a lendület, a rendszerváltást követő évtizedekben is megmaradtak azok a szerzők, akik egy egész nemzedéket képesek elvarázsolni. A Fülesbagoly szerzői személyes kedvenceik között szemezgettek, mottónk a szokásos: vitatkozni szabad és érdemes!

Matesas:

„Alattunk morajlik a város, Kicsi és jelentéktelen, Nem tudom, hogy mire várok, De ha meglátom, felismerem.” Számomra ez a dal a hiányról, az elgyászolt szerelemről szól, a „Romolj meg” az Európa Kiadó örök remekműve, minden sora libabőr, gyomorremegés.

„Ha az életben nincs már több móka, Meghalunk, mintha nem volna, Több dolgunk a világba' , s édes lenne a halál.” Kispálék a „Ha az életben” című dalukban már a 90-es években elsiratták a fiatalságukat, de szerencsére tartogatott még némi mókát számukra az élet. Lovasi András dalszövegeiben humor és tömény szellemesség, fantázia elegyedik.

„Hány évig tart még a nyár? A szívünkben örökké talán. Hány évig tart még a csók, Az arcunkon, ami sohase volt?” A Pál Utcai Fiúkkal és frontemberükkel, Lecsóval kapcsolatban ugyanazt mondhatom, mint Lovasira. Minden dalukat átitatja a 90-es évek szelleme, és bár én most „A bált” választottam, de tulajdonképpen bármely PUF-számot ide citálhattam volna.

„Sumák lázadók, véreres szemû senkiháziak rám figyeljetek, bohócok vagyunk és mind belehalunk.” Bérczesi Robi szövegei teret engednek a szabad asszociációknak, gondolkodásra késztetnek és aztán így vagy úgy megérintik a lelket. A „Felejtő” gyönyörű keserűsége az én szívembe is belemarkolt, gombóc a torkomban, mély levegő be, aztán ki.

„Repülőgépek, óceánok, A füvek, a fák, a mezők, a virágok, A különös álmok, amiket látok, Ha egyszer éjjel hiába vártok.” Nagy Szabi jól összefoglalta, amit Lukács Laciról gondolok. Én az „Egyszerű dalt” választottam a Tankcsapdától, a szám méltó búcsú a nagy ikontól, Kurt Cobaintől.

Nagy Alexandra

Trabant: Ragaszthatatlan szív. Senki nem énekelte meg Víg Mihálynál hitelesebben a ’80-as évek paneldepresszióját, amire Méhes Marietta hamiskás, fásult hangja és anti-szenvedélyes attitűdje még rátesz néhány lapáttal. A Ragaszthatlan szívtől mindig eszméletlen rosszkedvem lesz, de időnként mégis vágyom erre a fajta melankóliára. „Ragaszthatatlan szív/ hív magához, szív magához/felejthetetlen ív/körbetáncol magához láncol/unatkozhatnék is/de most az álom mája a fátyol/mozdíthatatlan áll/a másik oldal szembe magával”

Tereskova: Nagykabát. A testi szerelem ábrázolása ritkán jelenik meg női szemszögből a magyar zenei életben. Nagy Kriszta dalszövegei rendkívül szókimondóak és viccesek, ellentmondásos egyénisége sokakat irritál. Ügyesen bújik bele, mind a csábító démon, mind a kékharisnya, mind az egyszerű nőcske karakterébe. Ez egy tőle szokatlan lírai szép dal, amiben azért megjelenik jellegzetes humora is. „Töltsük együtt az éjszakát/Bár közénk áll a nagykabát/Gyűlölet és szerelem/Nem engeded, és nem engedem”

Sajnosbatár: Fehérjeforrás A legköltőibb kocsmadal, amit csak ismerek, egy talán már nem is létező szentendrei zenekartól, Jeszenyin nyomán. A szokatlan képzettársítások átélhetővé teszik a hangulatot: érzem a fröccs és a füstös kocsma szagát és egy idő után azon kapom magam, hogy másokkal együtt óbégatom a számot. „Egy fröccsön át, ha nézem egyre inkább széthullva az arcod, /A kocsma túlfele talán megint a végtelenbe hajlott/Pici ajtó nyílik asszem pont a pokolba vezet./És te vassal vernéd át a két remegő kezed. (……)Összekoccanó agysejteim fölé, ha borul az állat/Elkenődött angyalszar a szemed alatt a bánat.”

F.O.System: Hold. A 90-es évekbeli, öngyilkos hajlamú, depis tinik életérzésének legkiválóbb krónikása, Mátyás Attila szövegei több évtizeden átívelve is megállják a helyüket. A dark szubkultúra talán egyetlen igazi magyar képviselője nem riad vissza a mindannyiunkban ott szunnyadó sötét, nyers vágyak megéneklésétől sem, a többértelmű, szimbolikus, helyenként már-már látomásos dalok egyértelműen az erősségei közé tartoznak a zenésznek. Borzasztóan nehéz volt egy dalt kiválasztani a lenyűgöző repertoárból. „Mikor leszáll az éjszaka, és feljön a hold/Sápadt fénnyel elborítja a szürke por/Én érzem, hogy a torkom elszorul/Mikor az elfojtott vágyak rám törnek vadul./Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak/Lenn az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak./Amíg tart az éjszaka, és fel nem kel a nap/Érzem addig tart ez a pillanat/Hiába, már nem hallani a hangomat,/Én érzem, hogy belülről valami mindig fogva tart.

Beri Ary: Mindenki alszik. Az utóbbi idők egyik legnagyobb felfedezése volt számomra Beri Ary dalszerzői munkássága, akit bevallom korábban egy kissé öntelt, túlértékelt egykori tinisztárnak tartottam. Aztán kiderült, hogy az egykori kisképzős annyira jó szövegeket írt, ami az utóbbi időben csak keveseknek sikerült a magyar zenei életben. A szerelem árnyoldalát szerintem nem sokan képesek ilyen eredeti módon ábrázolni. „Nézz fel hozzám egyik nap!/Hogy elvidd a csókjaidat/Tavaszi illatodat, ágyamból árnyaidat/Másképpen cseng a neved/Jó volna hinni neked/Nem kérem, vidd a kezed!/Szedd össze mindenedet!”

Nagy Szabolcs

Horváth Attila fantasztikus szövegeket ír. Az élet nagy dolgait közhelymentesen, érzéssel, átéléssel veti papírra. Kedvencem tőle a Skandináv éjszakák

Lukács Laci lényegében a '90-es és 2000-es éveket végig brillírozta. Több hibátlan lemezt írt dalszöveg szempontjából, ilyen például a Connector 567, a Ha zajt akartok és a Mindenki vár valamit. Az Adjon az ég a magyar könnyűzene egyik csúcspontja.

Kovács Krisztián pikírt, humorral teli dumájának nincs párja. Odaszól, de közben nevettet. 10 pont nálam a Majdnem Kalifornia, a Kockásinges lányok és a Mi vagyunk itt is.

Szepesi Matyi a Konyha élén önti magából a jobbnál jobb szövegeket. Egy zseni. Példa a sok közül: „Feltörték a szíved, az őrség hiába áltat, Nem vittek el semmit, mert semmit sem találtak!”

A Subscribe talán az egyetlen olyan magyar zenekar, melynek az összes lemeze elejétől a végéig tökéletes. Ezek közül is kiemelkedik a Bookmarks. Csongor Bálint a belső vívódásait, a párkapcsolat árnyoldalait írta meg, tele érzelemmel.

Kowalsky mantrái egy nehéz pillanatban, a nehéz napokban sokat adhatnak. "Bármennyire tömör is a fal, lesz rajta majd egy rés"

Riona

The Carbonfools – Sarki Fény

“Rohanj csak az éjszakába Szakadj el már magadtól És ne várj rám a sarkon állva Az én dalom már másról szól.”

Noha a The Carbonfools inkább angol szövegekkel dolgozik, melyek számomra lenyűgözően vannak összerakva, egy-két magyar dalt hallhattunk már tőlük is. Kivételesen egyszerű volt a választás, mert az új albumról a kedvenc számomnak ez a „magyar változata”, mely nagyon szépen elmagyarázza, hogyan lépjünk túl egy-egy csalódáson.

Péterfi Bori – Ne keresd az igazit, az én voltam

“Látom a csajodat, nem nagy szám Én a helyedben elhagynám Ugye megbántad? Gondoltam Ne keresd az igazit, az én voltam”

Imádom Bori humorát, és azt ahogyan leírja, mennyire szentimentális tud lenni egy nő, ha megbántják önérzetében. Dalai mindig nagyon komoly témákat dolgoznak fel, de annyira egyedi és összetéveszthetetlen stílusban tálalja ezeket, hogy nem lehet nem észrevenni zsenialitását.

Punnany Massif – Élvezd

“Élvezd az életnek minden egyes percét, Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék. Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik, … Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis, A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.”

Köszönöm ezt a dalt! Köszönöm, hogy született egy olyan zene, mely az én életszemléletemet mutatja be, mely nem a panaszkodásra, hanem az élet apró örömeire épül. Amely nem csak a hibát keresi a másikban, az időjárásban a mindennapokban, hanem meglátja a jót is bennük, akkor is ha ez nem mindig könnyű.

Road – Fojts meg a sötétben

“Hazudj még! A dallamok sohase tiszták, De az éhes füleim isszák. Kezdd újra ha véget ér! Szeress még! És ha elfogysz az ölelésben, Halkan fojts meg a sötétben! Legyen végtelen nekem az éj!”

Ők számomra a magyar Five Finger Death Punch. Imádom a kemény, zúzós zenéjükön nyugvó érzelem teljes szövegeiket, a szabadságvágyat, a lázadást amit képviselnek. Ez a dal tipikus esete annak, amikor a kemény külső mögött nagyon is érző szív rejlik. Hiába a pajzs, melyet a sok bukás után építettünk magunk köré, valaki úgy is talál rajta egy rést. Kérdés csak az, hogy mi hogyan kezeljük egy újabb csalódás kockázatát.

Bagossy Brothers Company – Harmonikás

“Hogyha ő megmarad nekem már nem is kell Az aki megment, mert ő nem visz el Melegebb partokra, ahol a tengerek Dalolnak és a talaj már nem remeg.”

Ők az az együttes akikre véletlenül bukkantam rá a Spotify bugyraiban és azonnal beléjük szerettem. Egyszerűségük, letisztult dallamaik teljesen magukkal ragadtak. Itt okozott a legnagyobb dilemmát, melyik dalt is válasszam, mert mindben van valami kiemelkedő, amiről érdemes volna beszélni. A népi elemekkel vegyített, humoros szöveggel tálalt hétköznapi témát feldolgozó Harmonikás című számuk, tökéletesen bemutatja a zenekar nagyon is szerethető stílusát.

Szólj hozzá

Hírek