Fülesbagoly

Na így kell zenével lebontani a színpadot

2018. február 04. - NagySzabolcs
Három izgalmas banda koncertjét lestem meg egy viszonylag új kulturális helyen, a Batthyány térnél horgonyzó Trip Hajón. Volt stoner dörrenés, tetszetős gitármuzsika és egy színpadaprítás jégcsákánnyal.
trip_tundervese_20180128_076.jpg

A Baron Mantis már egy ideje új dobossal muzsikál. Hogy ki üti a bőröket náluk, és hogyan, az az ő esetükben kiváltképp fontos, lévén, hogy kéttagú zenekarról beszélünk. Kétségtelen, hogy a Brains-be távozó Vörösmarti Viktort nem könnyű pótolni, mivel nemcsak kiválóan dobolt, hanem jól vokálozott is. Az új ütőssel, Varga Mátéval tavaly ősszel láttam először a duót a Budapest Music Expó Fülesbagoly Színpadán. Ahhoz képest a Trip Hajón egy összeszokottabb, érettebb produkciót nyújtottak. A Baron Mantis továbbra is egy kiváló, seggberúgós stoner csapat, és nem sok kell már, hogy fenevaddá váljanak. Például, ha Máté még jobban odapörköl a doboknak. Davey Mantis énekes-gitáros egy szuggesztív előadó. És a Nobody című számuk meg az elmúlt 10 év egyik legnagyobb magyar rockslágere.
trip_baronmantis_20180127_047.jpg
Az ék nem csapott arcon. Nem a súlyosságával, nem a hangerejével kellett volna. Egyszerűen csak azt vártam tőlük, hogy a fülemen bejut a muzsika, és a testem minden egyes sejtjében szétárad. Nem ezt történt. Pedig a frontemberük, Lee Olivér egy zseniális gitáros, tetszik az is, ahogy énekel, de az összhatás kevés. Egyedül a Quimby-átdolgozásnál jött a borzongás. A zenéjük izgalmas, kategorizálhatatlan rockzene, de amikor simogatni akar, akkor a lágy tavaszi szelet kéne éreznem az arcomon, amikor meg bivaly akar lenni, akkor a gyomrost kellene éreznem. A Whatever It Takes CD-jük ennek ellenére sokat pörög a kocsiban.
trip_ek_20180127_025.jpg
Ezután jött a Tündérvese, és lebontotta a Trip Hajó színpadát. Az egész ott kezdődik, hogy nagyon egybe van a csapat. Négy erős bástyából áll, és ha lehet egyáltalán sorrendet felállítani, a két legerősebbje a dobos és az énekes/gitáros. Füredi Máté a szart is kipofozza a cuccából, és egy olyan határozott alapot ad Szombath Máté basszerossal, amire már lehet építkezni. A két gitáros, Bártfai Gábor és Szeiler Bálint meg igen fogós témákat penget. Utóbbi az énekes is, aki olyan elánnal, érzelemmel ad elő, hogy maximálisan elhiszed azt, amiről "beszél" hozzád. És a zene? Hát az arcba mászik. Josh Homme és Kispál András szerelméből született, időnként Daron Malakian és Kurt Cobain nevelte, míg nem egy szörny, egy monstrum lett belőle. Ez a monstrum pedig felment a színpadra, és kompromisszum-mentesen lezúzott mindenkit. Ha még egy árnyalatnyival több matekot raknának az egészbe, na akkor lenne mindenek feletti a produkció. De így is bátran kijelenthető, hogy ha lesz bennük elég kitartás, nyomulás, és minden háttérmunka, ami a sikerhez szükséges, akkor a Depresszió, a Subscribe, a Road, a Leander Kills és az Apey & the Pea után ők lehetnek a következő olyan súlyos zenét képviselő banda, akik nagyobb tömeget mozgatnak meg Magyarországon.
Fotók: markabona photo

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr1113633660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása