2017. dec 02.

Zenehídon kelnek át az autista gyerekek lelkéhez

írta: NagySzabolcs
Zenehídon kelnek át az autista gyerekek lelkéhez

A zene egy univerzális nyelv, és nem csak gyönyörködtet, de hídként is szolgálhat, amely környezetüktől elszigetelődött, fogyatékkal élő gyermekekhez vezet. A Fülesbagoly autista óvodások zenei foglalkozásán vehetett részt.img_3849.jpg

December 3. a Fogyatékkal Élők Világnapja. Ennek apropójából lehetőségünk nyílt arra, hogy a pesterzsébeti Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola falai közé beléphessünk, és ott egy autista óvodás gyerekeknek tartott zenei foglalkozást végignézhessünk. Az ovisokkal Szélig Éva, az intézmény gyógypedagógusa énekelt, muzsikált. Évi életében elmondható, hogy főszerepet játszik a zene, ugyanis a Budapest Voices énekegyüttes tagja. Beszámolónk nemcsak azért különleges, mert végignézhettük a csoportos foglalkozást, hanem mert a szülők megengedték, hogy fényképfelvételek készülhessenek a gyerekekről.img_4103.jpg

Az intézmény Pesterzsébet családi házas övezetében található, egy belvárosinak ez már erősen vidék. Az épület tipikus szocreál, de makulátlan tisztaság és rend jellemzi. Érkezésünkkor épp becsengetnek, így láthatjuk, ahogy a diákok, 13-14 évesek felnőttek felügyeletében az udvarról bevonulnak az épületbe. Az egyik kislány, úgy 12 éves lehet megáll a lépcső melletti falnál, szembe fordul vele, és fejét intenzíven rázva ácsorog. Majd jön egy pedagógus, és a többiek után vezeti.

Ekkor megjelenik Évi az egyik kis tanítványával, és invitál minket az intézmény óvodai, külön ajtóval elválasztott részébe. A szoba, amiben hamarosan a foglalkozás zajlik, - egy laikus számára - semmiben sem különbözik más óvodáétól: kedvesen berendezett helyiség, a polcokon játékok, a falon óriási Micimackó és Kisvakond festmény. A csoport nyolc tagú, a foglalkozáson hat gyermek és Évivel együtt négy felnőtt vesz részt. Az rögtön kiderül, hogy egy gyógypedagógus figyelmét végig leköti egy kisfiú, olyannyira, hogy árnyékként követi a gyermeket ottlétünk alatt. Ezt szó szerint kell érteni: a kisfiú amikor fel-alá járkál a szobába, ő akkor is ott van mögötte, keze végig 1 centiméterre a gyermek vállától.

Megérkezik az összes ovis a terembe. Az első feladat, hogy mindenki vigye a saját székét oda, ahol a foglalkozás zajlik. Két lurkónak segíteni kell a kisszék megfogásában, de végül sikeresen összeáll a csapat, és a gyerekek leülnek. Évi velük szembe helyezkedik el, és sorra veszi elő a varázsdobozából - így hívja - a hangszereket. Megkezdődik a közös dalolás, zenélés. Évi xilofonon játszik, majd a gyerekek is kipróbálják, utána furulyázik, gitározik, zongorázik. Szól a Hull a pelyhes, az Aki nem kap rétest és az Én elmentem a vásárba. Bár a gyerekek végigülik a foglalkozást, de feltűnő, hogy szinte mindenki végig izeg-mozog, nincs egyetlen nyugodt másodperc sem, a négy felnőtt végig figyel, instruál, segít, megállás nélkül. Ezt követően felállnak, egy kört alkotnak, és elkezdik énekelni a Tekeredik a kígyó dalt. A körtánc elindul, annak ellenére, hogy az egyik kisfiú nem hajlandó a mellette lévő kezét megfogni, a másik gyermek pedig lábujjhegyen, csukott szemmel köröz.

A végére maradt a hangtálas foglalkozás. A gyerekek a felnőttek segítségével lefekszenek a szőnyegre. A függönyöket behúzzák, és előbb Évi, majd az egyik kisfiú megkongatja a tálakat. Láthatóan jó hatással van a kicsikre, az egyik, ezidáig végig intenzíven nyüzsgő fiú legalább egy percen át nyugodtan fekszik. A foglalkozásnak vége, egy rózsaszín ruhás kislány eddigi fekvő pozíciójával hirtelen felpattan, és elkiáltja magát: elfogyott a fél pénzem.img_3860.jpg

 Fotók: Csányi Krisztina

A 30 perces foglalkozás során természetesen nem volt mód beszélgetni Évivel, ezért utólag tettünk fel neki kérdéseket. Volt néhány tabu téma, például, hogy miért kellett az egyik kisfiút végig követni, de így is kaptunk kimerítő válaszokat.

- Hogyan kerültek az intézménybe a gyerekek?

A gyógypedagógiai ellátásba bemenet szabályozottan kerülnek gyerekek. Ez azt jelenti, hogy egy úgynevezett szakértői vizsgálat során, szakemberek egy csoportja felméri a gyermekek állapotát, meghatározza a pontos diagnózist, fejlesztési területeket. A bizottság feladata az is, hogy kijelölje a gyermekek számára a megfelelő intézményt.

- Mi a célja a zenés foglalkozásnak?

A kérdés megválaszolásához először szeretném tisztázni, hogy a zenei foglalkozás, amit láthattál, egy esszenciális válogatás volt, a teljesség igénye nélkül. Igyekeztem olyan szempontok mentén összeállítani, hogy a gyerekek számára ne legyen megterhelő, ugyanakkor árnyaltabb képet fessen arról, hogy milyen módokon és milyen területeken lehet a zenét alkalmazni. Az első feladathelyzetben például, amikor xilofonon játszottunk a gyerekekkel, azt az egyszerű kommunikációs készséget gyakoroltuk, amit szerepváltás készségnek nevezünk. Kommunikációt gyakoroltunk, szavak nélkül. Volt, aki dallamot játszott vissza, és volt olyan gyermek is, aki egy-egy mozdulatot utánzott, ismételt, ha úgy tetszik, válaszolt a kérdésemre.

A gyógypedagógiai óvodai nevelés fontos színtere a zenei nevelés, keretein belül a hagyományos értelemben éneklési és ritmikai készségeket fejlesztünk. Egy többségi óvodához mérten lassabb ütemben haladunk, az ismétlés és rendszeresség elvét követve, nem mennyiségi, hanem elsősorban minőségi változásra törekedve.

A zenei nevelés mellett, lehetőségem van arra, hogy más területeken, és így széles körben alkalmazzam a zenét. Ekkor természetesen a zene nem hangsúlyos, a fókuszban a megtanítandó ismeret vagy adott készség, képesség fejlesztése áll, ellenben a zene szerepe semmiképpen nem tekinthető csekélynek.

- Milyen hatást vált ki a gyerekekből?

A hozzánk kerülő gyerekek szinte mindegyikénél nagy problémát okoz, hogy elszigetelődnek a környezettől. Egy-egy tevékenység rövid időre köti le figyelmüket, általában a várakozás frusztrációt okoz számukra. Ennek számtalan oka van, de az minden egyik gyermeknél alapvetés, hogy a kommunikációjuk akadályozott. Itt nem csupán a beszédről és annak értéséről, hanem a kommunikáció egészéről, illetve elemi készségek hiányáról beszélünk. A zene egyfajta hidat képez a gyerekek és a környezet között. Egy akusztikusan megszólaló hangszernek kifejezettebb hatása van a figyelemre, érzelmekre, és még sorolhatnám. Ezért használok sok hangszert, főként olyanokat, amelyek könnyen előszedhetők, kéznél vannak. Amit a fejlesztés során jól lehet ebből kamatoztatni, hogy a gyerekek lényegesen nyugodtabbá válnak, figyelmük az adott pillanatra, az őket körülvevő környezetre, akár - és ez a nehezebbik feladat számukra - a másik személyre irányul. Könnyebben taníthatók fókuszált helyzetben.

Az a tapasztalatom, hogy a zene nagyon jó hatásfokkal emeli a sérülés-specifikus gyógypedagógiai módszerekkel és eszközökkel történő fejlesztés eredményességét. Hangsúlyozom, a kettő kéz a kézben jár. A zene önmagában kevés volna ahhoz, hogy az összetett készség-és képességrendszerben, a sérült vagy hiányzó elemeket korrigálja, pótolja, azonban a zenével kiegészített gyógypedagógiai megsegítés hatása látványos.

A gyógypedagógiai munkához nagyfokú rugalmasságra, kreativitásra, spontenaitásra van szükség. Ha valami nem megy egy adott gyermeknek, azon nyomban lehetőséget kell neki kínálni, más megközelítésből, akár más eszköz bevetésével. Minden helyzetben arra ösztökélni, hogy reagáljon, cselekedjen, és ennek eredményeként sikerhez, végeredményhez juttassuk. A zene sok esetben nagy segítség ehhez.

- Miért jó a hangtálazás?

Ezt a terápiát nyugtató hatásáért szeretem bevonni a fejlesztésbe. A hangtálak hangjaira, a gyerekek fekvő helyzetben képesek, akár 15-20 percnyi időre nyugalmi állapotba kerülni. Más formában ez nehezen érhető el náluk. Egy alkalommal, amikor a szülőknek bemutattuk, mire képesek a gyermekeik ebben a „hangközegben”, kifolytak a könnyeik, persze velük együtt nekem is. Csuda egy dolog ez. A gyerekekre általában motoros nyugtalanság jellemző, nem tudnánk megkérni őket, hogy ne mozduljanak meg. Láthattad te is, ez nem ment mindenkinek egyformán, de önmagához képest mindenki jól, jobban teljesít. Hangtálazás közben tanuljuk és tapasztaljuk a csend fogalmát, megélését, miközben olyan fiziológiai és pszichés hatások érvényesülnek, amelyek nagyon jó hatással vannak a gyerekek idegrendszerére.

- Miért kell 6 gyerekhez 4 felnőtt?

A gyerekeknek nagyon szoros támogatásra van szükségük. Abban a pillanatban, ahogy a csoportba megérkeznek, minden mozdulatukat figyelni, segíteni kell, és ez érvényes egészen addig, míg ki nem lépnek onnan. Ez a támogatás az elhangzó utasítások végrehajtásának elősegítését jelenti, annak megértését, feldolgozását, és a megfelelő reakció kondicionálását, egészen addig a pontig, amíg önálló cselekedetté nem válik. Ez érvényes a tanulás minden területére, az önkiszolgálástól kezdve, egészen az értelmi képességek fejlesztéséig. Minél szorosabban tudjuk segíteni a gyerekeket, annál jobb eredményeket tudunk elérni, nem beszélve arról, hogy sokkal pontosabban, jobban megismerhetjük őket. A csoportban dolgozó kollégáimmal teamet alkotunk. Nélkülük nem tudnám nyomon követni a legapróbb részletekig, hogy kivel mi történt adott helyzetben. Ezért nagyon hasznos, ha többen vagyunk jelen. A siker kulcsa nem csupán ez, ehhez még sok módszer és eszköz áll rendelkezésünkre. De az biztos, hogy nagyon fontos eleme a hatékony munkának.

- Milyen extrém megnyilvánulásokkal találkoztál a gyerekek részéről a munkád során?

Úgy érzem, ha arról beszélnék, hogy milyen viselkedésproblémákkal találkozom nap mint nap, akkor ellent mondanék egy számomra nagyon fontos nevelői attitűdnek. A gyerekek minden ilyen megnyilvánulását kommunikációnak tekintjük. Mivel nem tudják elmondani, ezért ebben a formában hozzák a környezetük tudtára, hogy hiba van a gépezetben, majd erre a magatartásra jobb híján rátanulnak. Mindegy milyen diagnózissal kerülnek gyógypedagógiai óvodába, az biztos, hogy a világ és a köztük lévő kapcsolat sérült. Számtalan oka lehet annak, ha számunkra problémásnak ítélt viselkedést produkálnak. Például, nem értik, miért beszélünk, zavarja őket a fény, keveset aludtak, felzaklatta őket a tömeg a vonaton. Ezek mind olyan kiváltó okok, melyek komoly frusztrációt okoznak, és gyakran agresszív formában is megjelenhetnek. Ahhoz hogy megértsük, alaposan meg kell ismernünk a gyerekeket. Tudnunk kell, hogy hogyan aludtak éjszaka, hogyan étkeztek, szenzorosan milyen területeken érzékenyebbek, hisz ezek mind-mind komoly indikátorai lehetnek néha felbukkanó, vagy állandósult viselkedésproblémáknak. Bármi is legyen az a forma, amellyel a gyermek jelzi felénk a problémáját, a figyelmünk azon van, hogy megértsük, és a megfelelő módon reagáljunk erre a viselkedésre.

- Kik járnak a csoportodba?

Autizmus spektrum zavarral élő és értelmileg akadályozott, 3-7 éves gyermekeket nevelünk.

- Az intézményről mit érdemes tudni? Kik járnak még ide?

Az intézmény az óvodától az általános iskolán át, a szakiskoláig bezárólag, akár fiatal felnőtt korig is elkíséri a tanulásban és értelmileg akadályozott és autizmus spektrum zavarral élő gyerekeket, így legjobb esetben szakmával a kezükben léphetnek ki az életbe. Biztonságos, és a gyerekek számára nagyon jó lehetőség, hogy sok évig a megszokott, védő környezetben, támogató közegben, ismerős tanároktól tanulhatnak. Az intézményben az említetteken kívül, utazótanári hálózatot irányító intézményegység is működik, ahol javarészt a kerület többségi óvodáiban és iskoláiban segítik az integráltan elhelyezett gyerekek tanulását.

- Hogyan tudna még hatékonyabb lenni a munkád?

A megújulás fontos. Eddig is kevés év telt az életemben tanulás nélkül, ez azt gondolom, továbbra is így lesz. Fontosnak tartom, hogy a szakmában továbbképezzem magam. Ebben az irányban is vannak elképzeléseim, de még nem körvonalazódott pontosan, mi mellett köteleződöm el, egy picit még várok vele.

Van a kérdésedre egy „igazán” válaszom: a munkám az önismerettel tud hatékonyabb lenni. Igaz, ez egy mindennapos másodállás, de egyben egy jó befektetés, amin csak nyerészkedni lehet. Megfelelő önismerettel minden területen csak hatékonyabb lehetek, segítő szakemberként, munkatársként, énekesnőként, nőként, egyáltalán emberként. A jóga, a meditáció nagyon jó lehetőség erre. Ha csak a stresszkezelést, vagy oldást veszem alapul, már sokat nyertem vele, de ezen az úton nemcsak ezt lehet elérni. El lehet érni egy belső, megingathatatlan erőt, ahonnan a dolgok valójukban látszódnak. Félelmek és tévhitek nélkül. Egy ilyen erőnlétben sziklaszilárd az idegrendszer, a türelem, az elfogadás és az alázat felülkerekedik a türelmetlenségen, kétségbeesésen, állandó önvédelmi harckészültségen. Így foglalkozni gyerekekkel, egyáltalán emberekkel, ez volna a leghatékonyabb segítség. Egyszer remélem így lesz.

Szólj hozzá

Hírek