Mennyi idő után lehet arról beszélni, hogy egy zenekar beérett? Nyilván ahány együttes, annyi válasz, de a 25 éves Machine Head januárban megjelenő albumáról megmutatott dalról valósággal süt az érettség. Igazi metalkatarzis.
Miután Robb Flynn többször is lenyilatkozta, hogy a januárban megjelenő Catharsis című lemez tele lesz dallamokkal, és egyáltalán nem gondolja, hogy a banda legsúlyosabb albumai közé fog tartozni, sokan megkongatták a vészharangot. Azonban a most megmutatott „Beyond The Pale” című nóta rácáfol a kétkedőkre, fantasztikus dal, tele finomságokkal. Az az ember érzése, hogy ebben a számban minden klappol, az első hangtól az utolsóig, a bevezető szolíd gitárszóló vaskos riffelésbe csap, dallamos, slágeres refrén, aztán a párhuzamosan fotó gitárszólók, egytől egyig az érettségről tanúskodnak, arról, hogy ezek a zenészek tökéletesen tudták, mit akarnak csinálni, milyen úton akartak elindulni. A dalban a nu metal és az old school metal elemei ötvöződnek, a párhuzamos szólók abszolút a régi iskolának állítanak emléket, a riffelés meg ugyebár a Machine Head tökéletes sajátja. Hallván a „Beyond The Pale-t”, azt kell mondanom: nagyon várom a januárt és még jobban az áprilisi Barba Negrában tartandó koncertjüket.