Sosem volt beszabályozható, sosem illeszkedett a rock and roll sztárok nagy olvasztótégelyébe, és mindamellett sohasem volt zseni. Mégis: az 57 évesen elhunyt Chuck Mosley nagyon hiányozni fog azoknak, aki egy kicsit is szeretik a Faith No More-t.
Némelyeknek sosem oszt szerencsés lapokat az élet. Ha Chuck Mosley sorsát néhány szóban össze kellene foglalni, akkor nyugodtan fogalmazhatnánk úgy: neki többnyire az árnyékos oldal jutott. Egész kicsi korában adoptálták, örökbefogadó szülei az 50-es évek Amerikájában szocialista-kommunista nézeteket vallottak, amely ugyebár akkoriban nem volt túl szerencsés. Három lányt nevelt a pár, szerettek volna egy fiút is, így vették magukhoz Mosleyt, aki egyetlen fiúként alaposan kilógott nővérei közül. A 70-es években Mosley érdeklődése fokozatosan a punk és az underground irányába fordult, majd megismerkedett Billy Gould basszusgitárossal és billentyűsként vállalt szerepet Gould néhány bandájában.
1985-ben adták ki a FNM első lemezét, a We Care A Lot-ot:
A fordulópont 1985-ben jött el, amikor a Faith No More énekest keresett. Ma már eléggé furcsán hangzik, de a FNM-ban egy rövid ideig Courtney Love énekelt, az ő kiválása után érkezett meg Mosley, és stílusa tökéletesen passzolt Gouldék újszerű, kísérletezős zenéjéhez. A banda két lemezt adott ki Mosleyval, az 1985-ös We Care A Lot és a 87-es Introduce Yourself albumokon énekelt. Aztán Chuck elhatalmasodó alkoholproblémái miatt a zenekar új énekesre lelt Mike Patton személyében, és megindult az igazi sikerek útján.
Az 1987-es Introduce Yourself-en is Mosley énekelt:
Egy FNM-rajongó számára Chuck halála után különösen furcsa érzés erről a váltásról beszélni. Patton egy zseni, Chuck sosem volt az. Viszont a FNM egyik különlegességét épp az első két album és az azt követő lemezek közötti különbség adja meg. A WCAL és az IY is telis tele van kiváló nótákkal, amelyek minden ízükben tartalmazzák a jellegzetes Faith No More vonásokat, mégis teljesen elütnek a Patton-éra szerzeményeitől. Mosley hangja sosem volt olyan sokszínű, mint Pattoné, viszont az általa elénekelt dalokhoz nem is akarunk mást párosítani, ez a raszta, szomorkás huligán tökéletesen visszadja a 80-as évek végének hangulatát, amikor ezt a fickót hallgatjuk, olyan, mintha a Menekülés New Yorkból kockái elevenednének meg.
Bár Mosley kiválása nem volt zökkenőmentes, hiszen szerzői jogok miatt beperelte a zenekart, a dolgok végül elsímultak közöttük. Mosleyról sokáig nem sokat lehetett hallani, majd egy rövid ideig próbálkozott a Bad Brainsben, 2009-ben pedig egy szólólemezt is kiadott Will Rap Over Hard Rock For Food címmel, amelyen többek között a Korn frontember Jonathan Davis, a Rob Zombie gitáros John 5 és a Faith No More billentyűse, Roddy Bottum is vendégként szerepelt.
A Faith No More 1997-es felbomlása után a banda 2009-ben újraalakult, és tavaly újra kiadták a We Care A Lot című lemezt. Ennek alkalmából két koncerten Chuck is fellépett a zenekarral, szóval a fekete bárány visszatért a családba.
Aztán most itt ez a borzalmas hír: Mosley 57 éves korában elhunyt. Családja közleményt adott ki, amely szerint bár Chuck már hosszabb ideje józanul élt, de halálának oka a függőségével kapcsolatos betegsége volt. Gyászolja Pip Logan, aki hosszú ideje élettársa volt, két lánya, Erica és Sophie, és unokája, Wolfgang Logan Mosley. A Faith No More is kiadott egy közleményt, amelyben családtagnak nevezték Mosleyt, és azt írták: szerencse, hogy tavaly még össze tudták hozni a két közös koncertet. Chuck, nyugodj békében!
