Első magyarországi koncertjét adta tegnap este Jacob Collier. Szépen meg is telt a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme, ami nem csoda, mert ez a 23 éves zseni olyat tud, amit senki más a világon. Koncertbeszámoló.
Jacob Londonban született egy olyan családba, ahol anyatejjel szívhatta magába a zenét. A száztíz éves házuk szobájában az első emléke az volt, hogy hallgatja az édesanyját, ahogy Bachot hegedül.
Történhetett akkor valami, mert ahogy teltek az évek, egyre több időt töltött ebben a helyiségben. Számára ma is ez a legvarázslatosabb tér, ahol gyerekkora óta szabadon kísérletezhetett, és önmagát fejlesztve csiszolhatta a tudását. Nem a klasszikus módon lett zenész. Nem iskoláról iskolára, tanárról tanárra fejlődött, csak egyszerűen mindent tudni akart a zenéről. Nem egy hangszerről, hanem az összes olyan hangszerről, amit szeret. Nem egy műfajt, hanem az összes olyan műfajt, ami tetszik neki. Sok száz lemezt meghallgatott. Éveken keresztül kísérletezett, bővítette az eszköztárát, elemezte a zenéket, amiket hallgatott. Minden, ami hatott rá, egyszerűen beépült a zsigereibe. Kamasz volt, amikor megkapta az első zenei szoftvert, ami aztán még több ajtót nyitott, hogy még több teret engedjen a benne rejlő tehetségnek, az ekkor már tizenhét éves multi-instrumentális zenésznek.
Ekkoriban találkoztam vele először a YouTube-on, és innentől kezdve követtem a munkásságát, ami egyre professzionálisabb lett. Sok hasonló videót láthatunk itt, ahol egy énekes több sávon egyedül szólaltat meg egy teljes kórust vagy zenekart, és ezek általában meg is maradnak virtuális szinten, mert színpadon, élőben nem tud megszólalni.
Jacob viszont nem állt meg ennél a pontnál. Egyre bővülő hangszerparkja, technikai eszközei, és a szűnni nem akaró tudásszomja által mára odáig fejlődött, hogy bármit amit kitalál, élőben is reprodukálja. 2014-ben Quincy Jones vette szárnyai alá, és még ebben az évben elkezdte kidolgozni és tökéletesíteni az egyszemélyes audio-vizuális "űrállomását", amihez segítséget is kapott a Massachusettsi Műszaki Egyetemtől, Bostonban.
IN MY ROOM címmel jelent meg 2016-ban az első albuma, amit abban a száztíz éves zenekuckóban rögzített. amit úgy szeret, és ahol azzá válhatott, ami mára lett. 2017-ben két kategóriában is Grammy díjat kapott (Legjobb instrumentális vagy a cappella hangszerelés, valamint legjobb hangszeres vagy vokális hangszerelés.) Lemezének megjelenése óta világkörüli turnén van, egyre több ember szeretné látni és hallani ezt az egyedülálló performanszt, amit el sem lehet képzelni addig, amíg nem láttuk a saját szemünkkel.
A koncerten tilos volt fotózni, a képek a londoni jazz fesztiválon készültek.
Akik tegnap ott voltak a Müpában, megtapasztalhatták. A színpadon berendezett "zenekuckóhoz" érkezett este 8-kor Jacob Collier, mint egy vidám angol cserediák a koleszból, pólóban, jóganadrágban és csíkos zokniban cipő nélkül, olyan természetességgel, hogy az első sorban ülve közben néha azt hittem, hogy mi épp itt vagyunk, de páran a konyhában teáznak. Csak közben úgy játszott, hogy leesett az állunk. Majdnem két órán át volt a színpadon úgy, hogy egyetlen másodpercig sem unatkoztam. A hangulatok, érzelmek, műfajok széles spektrumát megmutatta. A színpadon található összes hangszeren profi szinten játszott, miközben jellegzetes színű bariton hangján énekelt annyi szólamban és olyan sokféle hangfajban, amennyiben akart. A közönséget sokszor bevonta a zenélésbe, hol egyszerű kettő-négy csettintéssel, hol bonyolultabb 5/4-es tapsolással, és volt egy kis énekeltetés is, mindenből épp annyi, amennyi jól esett. Egy energiabomba volt, aki úgy szaladgált a hangszerek között mint egy kisgyerek, aki hirtelen nem tudja eldönteni, hogy melyik játékkal akar játszani, mert leginkább mindegyikkel, és egyszerre. Aztán egy másik pillanatban olyan finom volt és éteri, amiről már nehéz beszélni anélkül, hogy ne váljak patetikussá két és fél mondat alatt.
Azt hiszem nem csak tehetség kell és szorgalom ahhoz, hogy megvalósítsuk az ötleteinket. Jó sok bátorságra is szükség van, hogy merjünk korlátok nélkül gondolkodni, pont úgy ahogyan gyerekkorunkban.
Sokan vártuk tavaly óta, amikor meghirdették ezt a koncertet és amit sajnos betegsége miatt le kellett mondania, de most itt volt, először, és biztosan nem utoljára. Nehezen engedtük el, kétszer is visszatapsoltuk, és érezhetően ő sem akart még menni. Nem sietett sehova, mert nagyon jól érezte magát, ezt többször is elmondta az este folyamán.
Jacob Collier zseniális és vicces volt, de közben szerény és egy igazi úriember, akinek volt gyerekszobája, nem is akármilyen... :)
Warnusz Zsuzsa
