Fülesbagoly

19 éve imádjuk Manson androgün földönkívülijét

2017. szeptember 15. - matesas

Talán ma már hihetetlennek tűnik, de Marilyn Manson valaha tényleg készített jó lemezeket. Ilyen az 1998. szeptember 15-én megjelent Mechanical Animals is, amely tele van piszkosul eltalált dalokkal, baljós árnyakkal és húzós rock and rollal.
marilyn-manson_1.jpg

Furcsa képződmény Marilyn Manson, a polgárpukkasztásra kitalált zenekar, amely a gyermekmegrontástól kezdve, a katolikus egyház kitartó gyalázásán át a szövegeiben minden olyan elemet igyekszik vegyíteni, amellyel haragot, visszatetszést és ezzel együtt hangos sajtóvisszhangot válthat ki. Miért nevezem furcsa képződménynek Brian Hugh Warner (ez ugyebár Manson polgári neve) együttesét? Mert szerintem sosem lehetett eldönteni, hogy ez a zenekar vajon csak a parasztvakításról szól-e, vagy az extravagáns megjelenés, külsőségek, felkavaró szövegek mögött valós lázadás, zsigeri meggyőződés, világlátás áll. E tekintetben a mai napig bizonytalan vagyok, ámbár hajlok ara, hogy Mansonékban igenis adottak a ragadozó ösztönök, csak aztán az évek során a tűz szépen kialudt, és maradt a kevesebb tartalommal megtöltött, silányabb cirkusz.

Ne feledjük: Mansonék remekül indultak, az 1994-es Portrait of an American Family kiváló lemez, az 1996-os Antichrist Superstar pedig igazi mestermunka, az évtized egyik legjobb rock/metal albuma, amely a „minden idők” toplistáiba is bőven belefér. Épp ezért volt nagy a meglepetés, amikor az 1998. szeptember 15-én megjelent Mechanical Animals teljesen más irányt vett, és a súlyos hangzású Antichrist után egy rádióbarátabb, dallamosabb, kevésbé erőszakos hangzásvilágú dalfolyammal rukkolt elő.

marylinalbumborito.jpg

Manson a külsőségeket is átalakította, ő maga egy földönkívüli, androgün lény, bizonyos Omēga bőrébe bújt, aki a Mechanical Animals együttes tagjaként énekli meg a drogok, a kétes hollywoodi csillogás, az elüzletiesedés és a csalóka média világát. Sok Manson-rajongónak csalódást jelentett ez a lemez, én nem tartoztam közéjük, a mai napig az egyik kedvenc albumom tőlük, és bár az Antichristot tényleg nem főzheti le, de a 15 dal elejétől a végéig kiváló szórakozást nyújt. Az Antichrist mellett Mansonék ezen a lemezen hozzák a banda legjobb pillanatait, számos dalt ide sorolok, nálam mindenképp ide tartozik a The Dope Show, a Rock is Dead, a The Speed Of Pain, az I Don't Like Drugs ( But The Drugs Like Me) és a Coma White is.

Azt hiszem, hiú ábránd, hogy Manson október 6-ra beharangozott új lemeze, a Heaven Upside Down akárcsak megközelíthetné a Mechanical Animalst. Ne legyen igazam. Most azonban hagyjuk a jövőt, nosztalgiázzunk közösen, repüljünk vissza együtt az időben. Íme, Marilyn Manson és a mechanikus állatok.

Mechanical Animals számlista:

1. Great Big White World

2. The Dope Show

3. Mechanical Animals

4. Rock is Dead

5. Dissasociative

6. The Speed Of Pain

7. Posthuman

8. I Want to Disappear

9. I Don't Like Drugs ( But The Drugs Like Me)

10. New Model No.15

11. User Friendly

12. Fundamenthally Loathsome

13. The Last Day on Earth

14. Coma White

15. Untitled (Hidden Track)

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr2512830868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása