Több ezerszer végezhették ki pályafutása közel 50 évében Alice Coopert koncertjei közben. Ez csütörtök este is megtörtént a Fezen nagyszínpadán és üdvrivalgások közepette tapsolhattunk a sokk/rock nagycirkusz legősibb vámpírjának.
A populáris zene nagyjai mostanában olyan együttes ütemben dobják le földi létük súlyos köpönyegét, hogy azt szinkronúszók is megirigyelhetnék lassacskán. Egyre nyilvánvalóbb hogy az istenek is meghalnak egyszer, nyomukban űrt és bánatot hagyva, valamint lehetőséget arra, hogy fiatal művészek kreatív bástyáiként új zenei értelmezésekben hajtsanak ki egykoron elszórt magvaik. Már nem lehet Pató Pál urasan hozzáállni az ilyen legendák koncertjein való részvételhez. Menni kell, látni és hallani kell mielőtt késő...
Fotók: FEZEN facebook
Este fél 11 után 5 perccel egy rövid intro után nagy robbanások közepette nyitott Alice és csapata a Brutal Planet-el. Ezt követte rögvest a No more Mr. nice guy és darálták is a számokat egymás után szépen sorjában mint egy jól olajozott gépezet. A zenekar feszes a crew körülöttük meg gyors és hatékony. Alice fitt és jó erőben lévő figura így 69 évesen is. Hosszú sétapálcájával folyamatosan instruál, pózol és szemez a közönséggel. Jönnek a számok egymás után. Az idő kifogástalan, a zene kellemes, Alice láthatólag jól érzi magát a színpadon. Már kezdené azt hinni az ember, hogy jó-jó, de csak ennyi lenne? - amikor úgy körülbelül a másfél órás műsoridő derekán egyszer csak olyan dobszóló következik, mely teljes eufóriába kergeti a közönséget és jönnek az olyan slágerek, mint a Poison vagy a Frankenstein. Pörögnek a gag-ek, van kivégzés, rohangálás ás szörnyeteggé változás - a show maximális fokozatra kapcsol és csak a nagyon jól elhelyezett Only women bleed ballada erejéig állunk meg egy szusszanásra. A célegyenesbe jön a Killer/I love the Dead és a pirotechnikával is megtámogatott Eighteen. Ezután eltűnnek a zenészek a díszletek mögött és egy hosszabb tapsvihar után jönnek csak vissza, emlékeztetni mindenkit arra, hogy nyáron nincs suli, csak buli - a School’s out-al. Ömlik a tömérdek buborék a színpadra és repkednek a közönségbe a konfettivel töltött hatalmas lufik, melyeket Alice durrant szét a kezében lévő pálca segítségével. Nagyon kellemes és valóban váratlan meglepetés, hogy a dalba belehelyezik a Pink Floyd The Wall c. számának ikonikus verzéjét és refrénjét, ami tényleg különlegessé teszi ezt a lezárást. Mindent összevetve, egy rendesen megkoreografált profi bábkabaré cirkuszt kaptunk és elnézvén egy 1972-es School’s out felvételt, egy Alice Cooper buli, mindig is ilyen volt, csak közben eltelt majd 50 év.
Daud
