10 éves a Belmondo. A kerek évforduló kapcsán a frontember Czutor Zoltánt vallattuk múltról, jelenről, jövőről, a zeneiparról, rádiókról, magyar együttesekről. Zoli most sem rejtette véka alá véleményét.

Fotó: Kovács Péter

Készültök a 10 éves koncertre. A jubileum kapcsán milyen gondoltatok mozognak benned? Egyfajta számadás, múltidézés? 

Mindenképp számadás, ha nem akarnám, akkor is. Ráadásul alkotói szempontból azt látom, hogy az elmúlt 10 év volt az eddigi legvirágzóbb időszakom. A zenekarom dalai, másoknak írt számok, színházi és filmes munkák is voltak, de az egyetlen szólóalbumom is nemrég jött ki. Olyan színekkel, hangulatokkkal foglalkozhattam a zenében, amivel mindig is akartam. Ez a sokféleség, játékosság és a váratlan fordulatok lehetősége, ami ebben az egészben igazán érdekel. Nagyon rossz a monotonitás-tűrésem. De ahogyan indult - a Nyers megszűnése után évekig durván támadták ezt a formációt - az is csodálatos, hogy 10 év után létezünk és aktívak vagyunk.

Van, amit utólag másképp csináltál volna a zenekarral?

Azt hiszem, zeneileg nem igazán. Ami a szervezési, kommunikációs tudatosságot illeti, abban - a mai tapasztalataim ismeretében - mindenképp segítséget kértem volna hozzáértő emberektől már az elején. Volt egy ilyen önáltató, önsorsrontó hozzáállásom, még a Nyers idejéből, hogy ilyesmivel nem foglalkozunk, mert ha fasza valami, az úgyis megtalálja az útját. Hát ez nagyon nem igaz. Ez önbecsapás volt.

Mire vagy a legbüszkébb a Belmondo kapcsán?

Arra, hogy minden album más, hogy sokmindenkivel kooperáltunk, de leginkább arra, hogy sikerült úgy terelgetnem a társaságban, hogy mára kifejezetten a barátság a legfontosabb szempont az együttlétben.

Milyen lesz a 10 éves buli?

Jó hosszú. Vagy 30 számot vettünk elő, ebből legalább tízet leporoltunk, de a többit is kiszíneztük fúvósokkal és/vagy vendégénekesekkel. Ott lesz Papp Szabi, Eckü, Szekeres Andris és néhány régi tag, akikkel azóta sem játszottunk együtt. Lesz egy kis látvány, ledfal, torta. Több most nem jut eszembe :)

Hol tart és hogyan illeszkedik a mai magyar könnyűzenei életbe a Belmondo? 

A mai magyar könnyűzenébe nehezen tudnám beleilleszteni. De a korábbi zenekaromat, a Nyerset is nehéz volt elhelyezni. Egy olyan közegben kell megtalálni a zeneileg is - és nem csak világnézetileg - érzékeny embereket, ahol az indie-undergroung szcénától egészen a lakótelepi lakodalmasig, de a rock-metal műfajt is megbénítja a körülmény, hogy minden az ideológia. Hihetetlen zenei érzéketlenség és ügyetlenség jellemzi a mai magyar létező mainstreamet. Mindez azért, mert akik tálalják - és aztán emiatt egy idő után a közönség is - szinte egyáltalán nem bírnak azokkal az antennákkal, ami olyan "szexivé" tehetné a magyar könnyűzenét, amilyen az az angolszász országokban, vagy éppen skandináviában. Szögletes zenei klisékre csujogatunk kínos közhelyeket. Ez a létező magyar popzene a metaltól a telepi rapig. Most láttam egy bolgár popzenészt, aki elindított egy populista népszavazást. Hallgassátok meg! Na, pont ilyen a hazai mainstream könnyűműfaj. Hogyan is helyezhetném ebben el, amit mi csinálunk? 

Mit gondolsz az olyan, jelenlegi mainstream együttesekről, mint a Punnany Massif, a Halott Pénz és a Wellhello?

Ezek eléggé provokatív kérdések, de nem akarom kikerülni. Még szerencse, hogy ebből a műfajból még pont azokat válogattad ki, akik - legalábbis a műfaji elvárásokat tekintve - nem tűnnek igénytelenek sem szövegben, sem zenében. Valami nagyon lényegeset biztosan tudnak. Én sokkal nagyobb esztétikai hiányosságokat tapasztalok a rockzenében underground és metal tekintetben egyaránt. Anakronisztikus, kínos "szolnokrockok" vannak nemzeti, vagy coelho-s okosságokkal szövegezve.

Milyen magyar zenék pörögnek nálad mostanság?

Nálam szinte csak újak. Ilyen a The Immigrants,vagy a Koalabell. A velem egykorúak már rég elfelejtették, milyen volt az, amikor csak úgy magától jött. Én meg csak akkor írok és hangszerelek, ha eszembe jut valami. Ez nagy különbség sok más profihoz képest. 

A Petőfi Rádió átalakult, a Class FM lehúzza a rolót, így egyre kevesebb a lehetőség zenékkel eljutni rádióhallgatókhoz. Egyáltalán szükség van a rádiókra?

Ez sajnos elég nagy tragédia és úgy tűnik, nem tudjuk elkerülni, hogy ismét borús évek köszöntsenek a magyar könnyűzenére. A felmérések szerint a zenehallgatók 70%-a még mindig valamilyen hagyományos rádión keresztül találkozik (vagy inkább mostmár nem is találkozik) az új dalokkal.

A CD-iparnak lassan vége. Felváltja szerinted valamilyen hanghordozó? Vagy marad csak az online zenehallgatás?

Szerintem már minden lényeges a "felhőben" van. Maximum az eszközök változnak. Ami nagyon fontos, hogy a közeljövőben elérjék a világ zenei alkotói, hogy abból a hatalmas bevételből, amit tartalom és hozzáférés-szolgáltatók produkálnak az internet által, az alkotókhoz is méltányos rész jusson. Ha nem történik meg, valószínűleg fenntarthatatlan lesz az egész zeneipar.

Manapság leginkább a minimálpop, az elektronikus zene és a hip-hop hódít. Mi lesz szerinted a 2020-as években? Merre tart a zeneipar?

Ha az egész világot nézem, nagyon izgalmas, bár mint a ruhadivatban is, olyan, mintha a 20-30 évvel ezelőtti trendek felbukkanának és nem is feltétlenül új ruhában. Ha az itthoni, üzletileg is sikeres próbálkozásokat tekintem, akkor nem sok kreativitást vizionálok a jövőbeni sikerprodukcióknál. Nekem ez egy kicsit a politikához hasonlít. Valamilyen ügyesség ahhoz is kell, de a  kultúrához, művészethez ennek már nincs sok köze.