A BME Napok igazán változatos programot tartogatott a látogatóknak, koncertezett a Margaret Island, a Wellhello, és Kis Grofó is. De a Fülesbagolynak beszámoló Kalmár Csenge nem rájuk, hanem az Ivan and The Parazolra volt kíváncsi. 

A BME Napokra rengeteg egyetemista özönlött, de gimnazisták is  szép számban mentek bulizni, hogy belecsapjanak a lecsóba. Valaki a Margaret Islandra, más a Wellhellora, vagy például Kis Grofóra volt kíváncsi. Én a fűben ülve lestem az embereket, hogy vajon ki az, aki Ivan and The Parazolra érkezett. Fel lehet ismerni ezt a „fajtát”, hisz nem csak a zenekarnak egyedi az öltözködése, hanem a rajongóknak is...

Mielőtt még elkezdődött volna a koncert, beálltam az első sorba a tökéletes kilátásért és hangzásért. A startig volt időm beszélgetni sok rajongóval, úgy érzem, valamennyien egyetértettünk abban, hogy kedvenceink muzsikája nem csak kikapcsol és szórakoztat, hanem művel is, megmutatja a 60-as 70-es évek zenei hullámait, vegyítve a 21. századi hangzással.

Aztán végre megkezdődött a koncert. Vitáris Iván fekete-fehér csíkos pólóban és fehér nadrágban lépett a színpadra, ugyanilyen szerelést viselt a zenekar többi tagja is. Mindenki elfoglalta a helyét a színpadon, a közönség már tombolt, pedig még el sem kezdődött a koncert. Simon Bálint beszámolt, a gitárok megszólaltak, Beke István leütötte az első hangot a billentyűn és kezdődött az erezd el a hajam. A koncert alatt minden egyes percben azt éreztem, át tudnám ugrani a kordont vagy, hogy ezért a zenéért igazán érdemes élni és ne legyen vége , mert nem akarom, hogy megszűnjön létezni az a szabadságérzet, ami az alatt az egy óra alatt szétáradt a sejtjeimben.

Fotók: Kanalas Fanni Rebeka

Az este fénypontján az együttes vendége, a Mary PopKids-től Sárkány Bertalan is beszállt ütőhangszeres szekciójával. A Grand Club című szám mellett még pár nótában ütős performanszot adott elő Simon Bálinttal. Balla Máté ismét elkápráztatta a közönséget minden porcikát átjárató gitár szólóival, nekem folyton tátva maradt a szám. Az együttes kémiája nem maradt csak a színpadon, hanem a közönség is érezte azt. A hangosításban semmi hiba nem volt, minden egyes szót tökéletesen lehetett érteni és egyik hangszer sem nyomta el a másikat. A koncerten elnyomták többek között a Take My Hand-et, a Together-t, személyes kedvenceim közül való a There’s a lady, befejezésként pedig egy Illés feldolgozás jött, az Add a kezed.

Mit is mondhatnék? Ez a koncert oktatni valóra sikerült! És nem csak azért, mert sok egyetemista nézte...

Kalmár Csenge