Postabagoly: a napokban a békéscsabai klasszikus zongorista, Vozár Márton Krisztián kapott három jóféle nótát a Fülestől. A pikáns pakkot Kiss László kézbesítette a művésznek.

Fotó: Falusi László

 Machine Head: Now We Die

A Machine Head-dal indításában a klasszikus vonós hangzás nagyon jó ötlet, nagyon tetszik. Feltűnő, hogy míg a Rammstein esetében a látványelemek kompenzálják a zenei „hiányosságokat”, a másik két banda komolyan fölmutatja a hangszeres tudást is. A Now We Die remek dal, de a klipje, a látvány nekem túl sok – ha nem nézem, élvezem a zenét, ellenkező esetben undorít, bár lehet, ez kicsit merev hozzáállás.

Rammstein: Keine Lust

A Rammstein egyébként egyetemista korom bulizenéje volt, kifejezetten jó volt erre zülleni, tökéletesen passzolt a sörözésekhez. Vannak pillanatok, amikor jólesnek az ilyen zenék, de azért óvatos vagyok velük, hisz nagyon alacsony rezgésen mennek. Az előadást és megszólaltatást illetően mindhárom dal tökéletes, s ha választanom kéne, melyiket hallgatnám legszívesebben, az Alice In Chains mellett voksolnék, a finomabb és érzékenyebb világa miatt. Az én lelkemnek ez az ideális, ha lehet így mondani, a lágyba ágyazott keménységet kedvelem, a határok ilyenféle feszegetését.

Alice In Chains: Down In A Hole

Mindegyik dal mollban van, mint általában az ilyen zenék, kicsit emlékeztetnek a Dream Theater és az AC/DC stílusára, bár ezeket, főleg a Dreamet nehéz überelni. Egy klasszikus zenész számára is fontos, hogy nyitott legyen, hogy hallgasson jó zenéket, akár hörgős metált, rockot, bármit, mert felszabadítanak, elsősorban ezért jók. Sőt, nem is csak fontos, hanem kötelező volna ilyeneket hallgatni, tanul belőlük, fejlődik tőlük az ember. El is határoztam, hogy a Machine Head dalából pár témát feldolgozok.